5. fejezet
(Becca szemszöge) Nagy nehezen sikerült mindenkit megnyugtatnom, hogy semmi bajom. De ezt sajnos még én sem hittem el, mivel majd le akart szakadni az oldalam úgy fájt. Az ebéd elfogyasztása után óvatosan álltam fel az asztaltól, hogy segítsek Heikee-nek, de ő felháborodottan szólalt meg. -Kis lányom, nem kell annyit segíteni nekem. Ha nem bírom, majd akkor szólok, ne aggódj. Ti csak menjetek fel Sebastiannal a szobába vagy menjetek el sétálni – dorgált meg Heikee. -Rendben, de én nagyon szívesen segítek – szabadkoztam. Közben Basti már vette is a cipőjét, és a szemével arra ösztökélt, hogy én is kövessem az ő példáját. -Akkor ha tényleg nem kell a segítségem, akkor már itt sem vagyok. – mondtam Heikee-nek, aki mosolyogva intett, hogy menjek nyugodtan. Gyorsan magamra kaptam a sportcipőmet és a felsőmet, majd már indultunk is sétálni. A közeli parkba mentünk el, ahol leültünk egy szökőkúthoz közeli padra. -Kedvesem nagyon fáj az oldalad? – kérdezte aggodalmasan Basti. ...