4. fejezet

Becca szemszöge

Sebastian és én egymás kezét szorongatva álltunk a nappali ajtajában.

-Kis fiam végre hazaértél és nem egyedül jöttél. - hallottam meg egy kedves női hangot a hátunk mögül.

-Szia anya, had mutassam be egy barátomat nektek. Ő itt Rebecca Tompson, Becca ő itt az anyukám Heikke - mutatta be Sebastian először az anyukáját.

-Jó napot kívánok - köszöntem illedelmesen.

-Jajj kedvesem tegezz nyugodtan, nem vagyok még annyira öreg - mosolygott rám kedvesen Sebi anyukája.

-Köszönöm - viszonoztam a mosolyát, majd várakozóan néztem Sebre, hogy bemutassa a többieket.

-Ő itt az édesapám Norbert.

-Örvendek a találkozásnak és tegezz engem is nyugodtan - szóalalt meg Norbert kedvesen.

-Rendben, akkor szia Norbert - néztem egy apró mosoly kíséretében.

-Apa mellett pedig a két nővérem Stephani és Melani, és a kis öcsém aki letámadott ahogy megérkeztünk az pedig Fabian - mutatott be mindenkit hatalmas vigyorral az arcán.

-Nagyon örülök annak, hogy megismerhetlek titeket. Már vártam, hogy találkozzunk, ugyanis Sebas-tól már egy csomót hallottam rólatok - szólaltam meg feszengve.

-Becca fel jössz megnézed az autó gyűlyteményemet? - kérdezte meg Fabian.

-Persze, csak menj előttem, hogy tudjam merre kell menni - válaszoltam leguggolva hozzá. - Ha nem baj akkor elmegyek Fabiannal - néztem kérdőn Bastira és családjára.

-Menj csak nyugodtan aranyom - mondta Heikke egy kedves mosoly kíséretében.

Fabian felszaladt az emeletre és a folyosón az első ajtón szaladt be jobbra.

-Becca gyere már, így sosem fogunk végezni - hallottam meg Fabian méltatlankodó hangját.

-Már itt is vagyok - léptem be a fiú birodalmába.

Minden aútáját végig mutogatta és elmondta, hogy kitől kapta őket, majd megtudtam, hogy az a kedvence amit nem rég Sebitől kapott. Az egy Red Bull-os versenyautó kicsinyített mása. Aztán visszatértünk arra, hogy milyen sportokat szeret.

-Becca te tudsz focizni? - kérdezte meg tőlem  kíváncsian Fabi.

-Tudok, de nem vagyok valami ugyes focista. Én inkább a kézilabdát szeretem nagyon és verseny szerűen űzöm is - válaszoltam neki.

-Akkor amíg itt lesztek, majd focizol velem és Bastival? - érdeklődött csillogó szemekkel.

-Igen ezer örömmel focizok, majd veletek. Ki nem hagynám - mosolyogtam rá.

-Annyira jó, hogy végre a bátyámnak egy rendes barátnőja van - ölelt meg Fabian, majd kaptam tőle egy puszit az arcomra.

-Nekem is van egy kis öcsém. Csak már nagyon rég láttam őket, mert elköltöztek miután családban történt egy nem várt fodulat - meséltem neki szomorúan.

-És mi volt az a nem várt fordulat? - kíváncsiskodott tovább Fabian.

-Egy olyan dolog, amit majd elmondok ha nagyobb leszel. - simítottam meg az arcát.

-Fabian ne hódítsd el előlem a kiszemelt lányt - lépett be szobába Sebastian.

-Nyugi Sebike, nem kell aggódni, ugya Fabika? - mondtam mosolyogva.

-Ki a Sebike?, - Ki a Fabika? - háborodott fel két testvér egyszerre, majd elkezdtek mind a ketten csikizni.

Nevettem és kérleltem őket, hogy hagyják abba, de csak tovább folytatták a kínzásomat. Szerencsére megszólalt a telefonom a farmer zsebembe.

-Szerencséd, h cseng a telefonod - mondta Sebi, majd abba hagyték a csikizésemet.

-Bocsi skacok, de ezt fel kell vennem - indultam ki a szobából.

"-Igen tessék Rebecca Tompson - szóltam bele.

-Szia Rebecca anya vagyok - hallottam meg édesanyám hangját a telefon tulsó végéről.

-Anya, szia. Mi újság? Hogy vagytok? - kérdeztem egyből őket.

-Nincsen semmi különös, csak gondoltam fel hívlak téged és elújságolom, hogy a jövőheto meccssedre kimegyünk hozzád, és ha nem lenne baj, akkor ott maradnánk nálad egy-két napig - felelta anya boldogan.

-Jajj istenem már alig várom, hogy itt legyetek. Már úgy hiányoztok, főleg Daniel. - sóhajtottam fel szomorkásan.

-Nekünk is hányzol kicsim, de tudod, hogy mi a helyzet. Na csak ezért zavartalak. Szia, majd még hívlak, szeretünk, puszi - búcsúzott el anyukám tőlem.

-Én is szeretlek titeket, puszi mindenkinek, Szia - nyomtam ki a telefont, majd kimentem a ház elé a verandára, hogy egyedül legyek egy kicsit."

Magamba roskadva ültem a langyos betonon és a fejem neki döntöttem a mellettem álló oszlopnak.

-Hát itt vagy? Téged kerestelek, de nem voltál fennt a szobában - hallottam meg magam mögött Sebastian hangját.

-Ide jöttem ki telefonálni. Anyukám hívott, hogy majd jönnek hozzám a tesómmal - sóhajtottam egyet bánatosan.

-Ugyan ne szmorkodj itt nekem. Gyere, had öleljelek meg - zárt a karjaiba Sebastian. Olyan jó illata volt neki, hogy egyből megnyugdtam és még jobban belesimultam az ölelésébe.

-Annyira jó itt a karjaidban - motyogtam magam elé, de félő volt, hogy ő is meghallotta, ezért félve néztem fel rá.

-Mit mondtál? - nézett rám ő is, így az arcunk még közelebb került egymáshoz.

-Semmit, nem lényeg - kezdtem el el járatni a tekintetem az szemei és a szája között, evvel arra bíztatva, hogy csókoljon meg. Mivel nem igazán vette az adást, így megnyaltam a kiszáradt ajkaimat, ami az ő figyelmét se kerülte el, majd egyre közelebb hajolt. Végül egy végtelennek tűnő pillanattal később összeértek az ajkaink és egy csodálatos csókban forrtak össze. Annyira gyengéd és érzelmekkel dús csók volt, hogy abba se akartam hagyni, csak egy torok köszörülés megakadájozta.

-Fiatalok ezt tartogassátok estére - hallottam meg Stephani hangját.

-Ugyan Steph, mi csak... - kezdtem volna el magyarázkodni, de ő félbe szakított.

-Rebecca te sem hiszed el, hogy csak "barátok" vagytok, mikor körülöttetek csak úgy izzik a levegő. Na jól van öcsi én mentem haza, majd talán holnap találkozunk. Puszi, sziasztok - köszönt el, majd távzott is.

-Azt hiszem, hogy én most felmegyek a szobánkba - mondtam halkan és bementem a házba, ahol mosolyogva Heikke várt rám.

-Még nem láttam a fiamat ilyen boldognak, mint amilyen veled. Még Hannah-val se volt ilyen, de te más vagy. Örülök annak, hogy fiam megtalálta a tökéletes lányt maga mellé - ölelt meg Heikke, majd utamra engedett.

Magamhoz vettem a fürdős cuccomat és bementem Sebas fürdőjébe, majd beálltam a tus alá. Ahogy végeztem rájöttem, hogy törölközőt nem hoztam magammal, így kénytelen voltam kiszólni, hátha Sebastian fent van a szobában.

-Sebastian itt vagy? - szóltam ki a résnyire nyitott ajtón.

-Igen itt. Mi a baj? - kérdezte egyből.

-Törölközőt nem hoztam magammal, kérhetnék egyet kölcsön? - érdeklődtem meg tőle pirosló arccal.

-Persze, a mosdó kagyló alatti szekrényben vannak a tiszta törölközők, onnan vehetsz ki egyet - hallottam meg Sebas hangját az ejtó elől.

-Okés köszi - mondtam és becsuktam az ajtót. Gyorsan befejeztem a teendőimet a fürdőszobában, majd kimentem a szobába, ahol egy mosolygós Sebastian várt.

-Mi az, mit mosolyogsz? - néztem rá kérdőn.

-Csak azt, hogy miylen aranyosan kérted a törölközőt - mosolygott még mindig Sebastian.

-Ha te mondod - sóhjtottam egyet, és a táskámba raktam a használt ruháimat.

-Na megyek én is gyors lefürdök, utána pedig ha gondolod megnézhetünk valami filmet. Ott a tv melletti szekrényben vannak filmek, azok közül választhatsz - mondta Sebas, majd bevonult a fürdőbe és magamra hagyott.

Épp a szekrényben lévő lemezeket vizsgáltam, amikor halkan kopogtak a szoba ajtón.

-Gyere - szóltam ki.

-Bejöhetek hozzátok egy kicsit?? - kérdezte félenken Fabi az ajtóban megállva.

-Persze, gyere csak. Segítesz nekem kiválasztani valami jó kis filmet? - érdeklődtem tőle mosolyogva.

-Igen - jött oda mellém és együtt választottuk ki az esti filmet. A választásunk egy autós filmre esett, még padig a Teljes gázzal című filmet tettem be a lejátszóba, majd míg vártuk Sebastiant, addig  barkópáztunk.

-Mot te találsz - mondtam Fabinak.

-Rendben, akkor...... - gondolkodott el Fabi. - ... gondoltam.

-Élőlény? - kérdeztem rá.

-Igen.

-Ember?

-Igen?

- A családodban van? - érdeklődtem tovább.

-Igen vagyis is is - felelte.

-Szőke hajú?

-Nem - rázta a fejét is hozzá Fabian.

-Akkor barna haja van? - néztem rá kétdőn.

-Igen - mosolyodott el Fabi.

-Hát ezzel most megfogtál. De akkor kérdezek mást. Fiú? - kérdeztem gondolkodva.

-Nem.

-Ezek szerint lány és barna hajú, meg a része is a családnak meg nem is. Nehéz lesz kitalálni - soroltam fel az eddig megtudott dolgokat.

-Pontosan így van. Na nehogy már ne tudd, h ki az, hiszen ismered - háborodott fel Fabi.

-Esküszöm, hogy fogalmam sincs, hogy kire gondolsz - mentegetőztem és tovább gondolkodtam.

-Kék szemű? - tettem fel az újjabb kérdést.

-Nem.

-Akkor barna?

-Igen.

-Mostmár tényleg nem tudom. Feladom, szabad a gazda - sóhajtottam nagyot.

-Hát te rád gondoltam. - kezdett el nevetni Fabi.

-Gondolhattam volna, hiszen minden rám illik, kivéve a családos részt - csaptam a homlokomra annak jelélül, hogy leeshetett volna, hogy kire gondol Fabi.

-De a családunk tagja lettél, de még nem teljesen mivel Sebi még nem kért meg rá, hogy legyél a barátnője - okoskodott Fabian.

-Majd megkér, ezt a döntést bízd a bátyádra - simítottam végig az arcán.

-Miről folyik a csevej? - lépett be a szobába Sebi egy alsónadrágban, ettől egy kicsit zavarba jöttem, de próbáltam leplezni azt, hogy alig bírom elszakítani a tekintetem arról a fantasztikus látványról.

-Semmi különösről. Csak barkó páztunk, de mivel itt vagy, így most már nézhetjük a filmet, amit Becca és én választottunk - újságolta el Fabi Sebastiannak az eseményeket.

Mind a hárman kényelmesen elhelyezkedtünk Sebi ágyán és elekedztük nézni a filmet. Fabi nem maradt sokáig, mert hamar elálmosodott, így kettesben maradtunk Sebastiannal.

-A családom nagyon megkedvelt téged, aminek én örülők a legjobban - szólalt meg Sebi.

-Ez alatt a rövid idő alatt én is megkedveltem a családodat, olyan szeretni valóak, mint te - ahogy elszóltam magam mély hallgatásba fogtam, pirosló arccal.

-Szóval szeretni való vagyok, akkor ez azt jelenti, hogy kedvelsz engem is? - kérdezte meg a szemembe nézve Sebi.

-Igen, nagyon kedvellek. - válaszoltam a kérdésére.

-Mint egy barátot vagy jobban, mint egy barátot? - kérdezett tovább Sebi.

-Jobban mint egy barátot. De ez nem lényeg, ha te nem így érzel irántam - sütöttem le a tekintetem zavaromban.

-Egy szóval se mondtam, hogy én nem érzek így. Sőt csodálkozok is magamon, hogy ilyen rövid idő alatt így megszerettelek téged, de ezt nem bánom - emelte fel a fejem, hogy mélyen a szemembe tudjon nézni. Majd óvatosan megcsókolt. Az óvatos puhatolózó csókból egyre vadabb csókcsata lett, majd mikor Sebastian benyúlt a felsőm alá hirtelen kijózanodtam.

-Ezt még ne. - kértem őt halkan.

-Rendben, ahogy akarod. Én nem akarlak siettetni kedvesem - simította meg az arcom, majd egy puszit nyomott a számra utána pedig magához húzott és úgy néztük tovább a filmet, amit nem tudtam végig nézni, ugyanis elnyomott az álom.

Másnap reggel finom simogatásra keltem, majd amikor kinyitottam a szemem egy szép kék szempár mosolygott rám.

-Szia - köszöntem Sebastiannak rekedten. - Mennyi az idő??

-Szia Becca. Még csal fél kilenc van, de én vittem ma Fabit suliba így hamarabb keltem és csináltam neked valamit. Jó anya is segített benne, de nem sokat - ismerte be, majd elém rakott egy jól megpakolt tálcát.

-De lebírtam volna menni én is reggelizni, nem kellett volna ilyesmivel fáradnod - ráztam meg a fejem, majd ránéztem.

-De én örömet akartam neked szerezni ma reggel és ne akadékoskodj - ült le mellém az ágyra.

-Hát jó, akkor köszönöm szépen - mosolyogtam rá és neki láttam a reggelinek.

-Nagyon szívesen - viszonozta a mosolyomat.

-Te nem eszel velem? - kérdeztem meg őt.

-Nem, én már ettem, és amúgy is ezt neked csináltam - felelte, majd nézte, ahogy eszek.

Mikor elpusztítottam mindent, tele hasamat simogatva szólaltam meg.

-Ha így folytatom, akkor egy dagadt disznó leszek - sóhajtottam.

-Dehogy leszel az, de úgy is tetszenél. - hajolt hozzám, majd megcsókolt.

Mikor elváltak ajakaink, csillogó szemekkel néztünk egymás szemeibe. Egy hosszú pillanat után kibontakoztam az öleléséből és kikeltem az ágyból.

-Hova-hova? - érdeklődött Basti, majd utánam kapott és visszarántott.

-Felszeretnék öltözni, utána pedig lemennék és segítenék anyukádnak a konyhában, aztán meg haza mennék, mert edzésre kellene mennem - közöltem vele a terveimet.

-Máris haza kell menned. - szontyolodott el.

-Nézd nekem a kézilabda olyan, mint neked a forma1. A mindent jelenti számomra és ez áll az első helyen most még, de majd lesz olyan, amikor visszaszorul a második helyre, de az nem mostanában lesz - mondtam neki.

-Értelek, akkor jól van, menj, de azért eljössz a következő futamomra, ugye? - kérdezte kétségbe esetten.

-Igen, kimegyek, de csak akkor, ha nem ütközik meccsel. Vagy ha mégis ütközik, akkor csak a későbbi géppel tudok menni, de nem hagynám ki a futamodat, főleg, hogy megígértem neked, hogy kimegyek veled - feleltem mosolyogva.

-Akkor jó - felelte megkönnyebbülten, és megcsókolt, de valami észvesztő csők volt.

-Ha így folytatod, akkor soha nem fogok kimenni ebből a szobából - szólaltam meg két csók között.

-Miért? - kérdezte meg, ahogy elváltak ajkaink és huncutul belenézett a szemembe.

-Tudod te azt - suttogtam, majd egy rövid csókot nyomtam a szájára és kimentem a szobából.

Lent az anyukája már nagyban sürgött-forgott a konyhában, hogy időben asztalra kerüljön az ebéd.

-Szia Heikee, segíthetek valamit? - kérdeztem meg tőle.

-Oh, szia Becca. Ha nem túl nagy kérés, akkor mosogass el légy szíves, utána meg megterítenél? - válaszolta.

-Nagyon szívesen segítek - mosolyogtam rá és neki láttam a mosogatásnak, amikor avval végeztem gyorsan megterítettem, ezután Heikee meg én tálaltuk az ebédet és szóltunk a többieknek, hogy lehet jönni, ebédelni. Fabi akkora lendülettel jött, hogyha nem kapom el akkor neki ment volna az asztalnak, így viszont ketten estünk el és az én oldalam pedig neki vágódott az asztal sarkának. egy pillanatig ott maradtam a földön a fájdalomtól, de utána felpattantam, mintha mise történt volna. Mindenki aggódóan nézett rám, főleg Sebastian.