8. fejezet

(Becca szemszöge)

Másnap izgatottan keltem fel. Ugyanis ma van a nagy meccs napja ahol jól kell szerepelnem, mert lehet, hogy majd bekerülök a válogatotthoz. Akkor majd ma megyünk Sebastianhoz is, már alig várom, hogy megismerje a kis Danit. Boldog mosollyal mentem ki a konyhába, ahol anya már a reggelit készítette.
-Nem vagyok elragadtatva, hogy megyünk arra a futamra, de legalább a tesód lát egy kis világot – Szólalt meg anya, miközben a reggeli kávémat készítette. – Még mindig úgy szereted, ahogy otthon is ittad?? – nézett rám kérdőn.

-Igen anya, még mindig úgy. Köszönöm, hogy ilyen megértő vagy – néztem rá hálásan, majd odamentem hozzá és megöleltem.
-Szívesen drágám. Tudod, hogy mindig jót akarok neked, csak legközelebb szólj időben, hogy hova és merre is megyünk. És akkor hogy is lesz ez a mai nap?? – kérdezte kíváncsian.
-Hát berakjuk a kocsimba az összes cuccot, elmegyünk a meccsre, ha ott vége van akkor kimegyünk a reptérre, aztán ott hagyom a kocsim, majd mi szépen felszállunk a repülőre és elmegyünk Sebastian futamára. Sebastian intézett szállást abban a szállodában, amiben ők is megszálltak – meséltem el neki a tervem, amit este elalvás előtt gondoltam ki.
-Rendben van kislányom. Egyél, hogy legyen erőd a meccsen – mosolygott rám és elém rakott egy megpakolt tányért.
-Köszönöm anya – mosolyogtam vissza rá. A vendégszobából egy álmos kis Dani jött ki a konyhába.
-Gyere kicsikém enni – mondta neki anya. Dani ügyesen felült a mellettem lévő székre és elkezdte majszolni az elé rakott reggelit.
A reggeli után összekészültünk és bepakoltunk a kocsiba, majd leültünk tévét nézni a nappaliban.
-Su merre van?? –kérdeztem anyától.
-Korán reggel elmentek a kis barátjával, de azt mondta, hogy ne aggódj a meccsen ott lesz és készül neked valamivel – válaszolta anya.
-Hajaj, kíváncsi leszek, hogy mi az a meglepetés. De nekünk is lassan menni kell. – álltam fel és Danival kimentem az előszobába. Anya is jött utánunk. Mikor mindannyian felöltözve álltunk a tükör előtt, gyors csináltam magunkról egy képet, majd a kocsihoz mentünk.

A csarnoknál már gyülekezett a tömeg, mivel még a kapuk nem voltak nyitva. Ahogy beálltam a játékosoknak fenntartott helyre, megláttam a Vettel családot. Gyorsan kikaptam a csomagom a csomagtartóból, majd anyáékkal  Heike-ékhez mentünk.
-Szia Heike, bemutatom neked az édesanyámat Victoriát és a testvéremet Danielt. Anya Dani ők itt Sebastian szülei Heike, Norbert és a kis öccse Fabian – mutattam be őket egymásnak. –Gyertek velem, mert itt még egy darabig nem tudtok bemenni. – mondtam nekik, majd elindultam a hátsó bejárathoz, ahol Eric a biztonsági őr állt.
-Szia Eric, ők velem vannak. Szóval szerezz nekik karszalagot, aztán pedig a vip helyekre kísérd már légy szíves őket – mondtam Ericnek mosolyogva.
-Szia Baba, persze. Ez csak természetes, a legjobb játékosnak mindent. Jöjjenek velem – mondta és már el is indult.
-Menjetek csak. A meccs után találkozunk kint a kocsi előtt – mosolyogtam rájuk, majd az öltözők felé mentem. Bent az öltözőben  már szinte mindenki bent volt.
-Sziasztok csajok. Felkészültetek?? – kérdeztem meg őket, ahogy beértem.
-Igen – felelték szinte egyszerre.
-Na akkor öltözzünk át, és utána pedig úgy is jön Mark, hogy átbeszéljük meccs előtt a stratégiát.

Épp, hogy ezt kimondtam egy erős kopogás után Mark lépett be a helységbe. Nagy átéléssel magyarázta az első félidőre a stratégiát. Mikor átbeszéltünk mindent, kivonultunk a pályára és a közönségünkkel szemben megálltunk és megköszöntük, hogy eljöttek a meccsre. Már szinte a lelátó tele volt, mivel közben kinyitották a kapukat és be lehetett jönni a csarnokba. Még csak bemelegítettünk, de már őrületes hangulat uralkodott a csarnokban. A bemelegítés vége felé én mentem oda a bírókhoz választani, mivel én vagyok a csapatkapitány.
-Na maradunk, vagy megyünk?? – kérdezte Mark.
-Maradunk, mert nem én találtam el a sípot. De nekik jó az a térfél – válaszoltam edzőm kérdésére.
-Rendben. Akkor ahogy megbeszéltük. Baba ha lehet, akkor csak finoman – nézett rám jelentősség teljesen Mark.
-Rendben. Akkor hajrá csajok menni fog. Nyerni fogunk – raktam be a kezem a körbe. Sorban a többiek is rárakták a kezüket, majd a csatakiáltás után felállt a kezdő csapat a pályára és vártuk, hogy a bíró megadja a kezdő sípszót.
Az első félidő felénél már elhúztunk hat góllal és ez meg is látszódott az ellenfél játékán, mert arra mentek rá, hogy minnál több játékost kényszerítsenek a kispadra. Csak nem jó emberekkel kezdtek ki. Mark pont jókor kért időt.
-Gyertek. – szólt mindenkinek Mark. – Csajok nyugi, mert így csak felszaporodnak a kiállítások, meg a piros lapok, ami nem hiányzik a csapatnak. Becca te meg főleg nyugodj le. Azért kértem időt, hogy egy kicsit lenyugodjatok. Ne hagyjátok, hogy felidegesítsenek titeket. Gyerünk, a megbeszéltek szerint. HAJRÁ CSAJOK – kiabálta a végét és középre rakta a kezét, mi pedig rá a miénket.
-HAJRÁ – kiabáltuk mi is, majd visszamentünk a pályára.
Sajnos nem igen sikerült lenyugodnia senkinek sem, mivel egyre durvábbak lettek az ellenfelek.
Pont egy indításból kerültem ziccer helyzetbe, a hatosnál felugrottam, amikor a levegőben voltam éreztem egy hatalmas lökést oldalról. Olyan hirtelen történt minden, hogy egész a pálya oldaláig csúsztam az oldalamon amire estem.
-Ááááá – kiáltottam egy hatalmasat, mivel nagyon ráestem a jobb vállamra és kiugrott a helyéről.
-Gyere baba, mid fáj?? – szaladt oda hozzám a gyúrónk Ervin.
-Áhh a vállam, kiment a helyéről. De rakd, helyre a kispadnál aztán jövök vissza – mondtam neki, miközben felsegített a pályáról.
-Baba bírsz még játszani??  - kérdezte Mark, ahogy odaértünk a kispadhoz és leültem rá.
-Igen bírok és fogok is – feleltem akaratosan.
-Rendben Baba. Akkor Ervin rakd helyre – intézte szavait Ervinnek, aki egy bólintással, tudomással vette Mark mondandóját.
-Vedd le a mezed – kért Ervin. Szó nélkül tettem amit mond, majd vártam összeszorított fogakkal, hogy Ervin helyre rántsa. Mikor helyre ment a vállam, befújta jég spray-jel, majd fáslival rögzítette.
-Akkor most már mehetsz is de vigyázz magadra – kérte ő.
-Nyugi Erv, tudod, hogy rossz pénz nem vész el – mosolyogtam rá, megnyugtatóan.
-Készen vagyok mester – léptem Mark mellé.
-Baba mindent bele, eddig ügyes voltál – veregette meg a vállam, majd lehozta Ericát és felmehettem a helyére.
Szerencsére mikor felmentem már csak 10 perc volt hátra az első félidőből, így egy kicsit tudtam pihentetni a vállam. Fáradtan ültem le félidőben az öltözőben. Ervin már jött is oda hozzám, hogy befújja jég spray-jel, aztán pedig a jégzselét rakta rá, ami nagypn jól esett lüktető vállamnak.
-Jól van lányok csak így tovább a második félidőben is. Nem kell másik taktika, marad ez amin vagyunk, ez bevált ellenük. Pihenjetek, nehéz lesz a következő 30 perc – mondta Mark, majd kiment az öltözőből.
-Kimegyek szívok egy kis levegőt – álltam fel és mentem ki az öltöző elé. A folyosón Sebastian várt rám.
-Basti – kiabáltam és a nyakába ugrottam és fél kézzel szorítottam magamhoz.
-Jajj Becky kicsim, hallottam anyáéktól, hogy mi történt veled. Ugye jól vagy?? Minden rendben?? Meg jöttök még a futamra holnap?? – támadt le egyből a kérdéseivel Sebi.
-Várj. Igen jól vagyok. Meg maradok ne félj. De te mit keresel itt?? Neked nem az időmérőn kellene lenned?? – kérdeztem tőle mosolyogva.
-Hát akadt egy kis probléma a kocsival és így csak az első etapban tudtam menni vele. És így lett időm és megtudom nézni a szerelmem játék közben – csókolt meg Sebi.
-Húúúú – hallottam meg a csajokat mögülünk.
Pironkodva fordultam feléjük, majd vissza Sebihez.
-Mennem kell vissza a pályára. Majd kint a parkolóban találkozunk. Szeretlek és szurkolj nekem – csókoltam meg Sebit.
-Rendben, én leszek a leghangosabb és Becky vigyázz magadra – ölelt meg, majd elindult a nézőtér felé, mi pedig a pálya felé.
-Nem is mondtad, hogy ilyen helyes pasi a barátod. Most már tényleg le kell ülnünk pletyizni egyet – jött oda hozzám Lucy.
-Rendben van Lu. Na adjunk bele mindent – mondtam neki pirosló arccal.

Szerencsére a második félidőben nem történt semmi nagyobb atrocitás ami miatt meg kellett volna szakítani a meccset. Mikor nyertünk, örömünkben csináltunk egy nagy kört a csajokkal, agymásba karoltunk és elkezdtünk körbe ugrálni, közben pedig kiabáltunk. Mikor megtettünk vagy három kört elengedtük egymást és hátra estünk. Nevetve keltünk fel a földről, majd a szurkolók elé álltunk és meghajoltunk előttük, evvel köszöntük meg a kitartó szurkolást. Boldogan néztem a családom és Sebi családja felé, majd integettem nekik egyet. Utána bevonultunk  az öltözőbe és letusoltunk. Pont az edzőtáskámat vettem a vállamra mikor bejött Ervin.
-Baba a válladat  még egy darabig így rögzítve kell hordani és kenni kell a megbeszélt krémmel. De ezt már tudod úgy is, de azért elmondom neked – jött oda hozzám.
-Nyugi Ervin, nem lesz semmi probléma velem. Meg leszek. De azért köszi, hogy így aggódsz értem – öleltem meg, majd kifelé indultam.

A Parkoló felé menet sok szurkolóval találkoztam, akik gratuláltak a győzelmünkhöz. Nagy nehezen odaértem a kocsimhoz, ahol ott volt mindenki aki fontos nekem. Ledobtam a táskám és Seb felé kezdtem el futni, aki erre kitárt karokkal várt. Mikor oda értem hozzá egyből megcsókoltam, majd hatalmas mosollyal az arcomon szólaltam meg.
-Nyertünk.
-Gratulálok. – felelte ő is mosolyogva, majd nyomott a számra egy rövid csókot, majd letett a földre.
-Anya nyertünk. Láttad?? Fantasztikusak voltak a csajok – mentem oda anyához is aki szintén büszkén ölelt magához.
-Te is nagyon ügyes voltál és köszönjük a meghívást – dicsért meg Heike is. – De mi most akkor megyünk is.
-De hát én azt hittem, hogy eljöttök velünk vacsorázni – mondtam nekik. – Su és én készültünk egy kis vacsorával, ha már eljöttetek, meg szeretnénk ha ott aludnátok nálunk, mivel van ott elég hely.
-Köszönjük szépen a meghívást Becky, de nem szeretnénk láb alatt lenni. – szabadkozott egyből Norbert.
-Jajj ha láb alatt lennétek, akkor nem is hívnálak el benneteket – mondtam neki mosolyogva. –Úgy hogy kérlek gyertek el és legyetek velünk. Aztán majd holnap reggel együtt megyünk ki a reptérre. – mosolyogtam rájuk.
-Hát akkor köszönjük a meghívást – mondta Heike, és elindultak a kocsijuk felé.
Anya, Dani és Sebastian az én kocsimba szállt be, és haza indultunk.
-Alig várom, hogy haza érjünk – sóhajtottam egyet.
-Biztos fáradt vagy kicsim. Majd én segítek Susannak a konyhában este a vacsival – mondta anya előre hajolva hozzám a hátsó ülésről.
-Rendben van anya, köszönöm – mosolyogtam rá.
Mikor haza értünk Dani és anya hamarabb bementek a házba, így kettesben maradtunk Sebivel.  A csomagtartóhoz sétáltam és kivettem onnan a táskám, de nem jutottam vele sokáig, mert Sebi megállított és átvette tőlem a táskám.
-Majd én viszem kedvesem – ölelt megához és nyomott egy csókot a számra.
-Köszönöm Basi – mondtam neki, mosolyogva. Bezártam a kocsit és kéz a kézben sétáltunk be a házba. Ahol anyáink befoglalták a konyhát.
-Hát itt meg mi folyik – léptem be a nappaliba, ahogy Su beszélgetett Martinnal és Norberttel.
-Jajj Becky anyukád kizavart a konyhából és csatlakozott hozzá Heike is és nem engednek be – panaszkodott Su.
-Hát ez várható lett volna, hogy anya befoglalja az egészet.  – mondtam én. –Ne haragudjatok, de be kell kötnöm a vállam és rögzítenem kell, csak pár perc és jövök – mondtam nekik és felmentem a szobába. Hallottam, hogy valaki jön utánam és követ a szobámba is.
-Kicsim segíthetek neked vmiben?? – kérdezte Sebastian.
-Hát ha gondolod, és szeretnél akkor igen segíthetsz – mondtam neki, és a kezébe adtam a krémet. Kicsit nehezen vettem le magamról a pólót, de sikerült leszenvedni magamról.
-Jól masszírozd be nekem a krémet a vállamba, mert csak akkor használ – mondtam neki.
-Rendben van kicsim – felelte, majd először óvatosan elkezdte belemasszírozni a krémet, majd egyre jobban. Mikor a megfelelő krém mennyiséget belemasszírozta, felé fordultam.
-Köszönöm szívem. Szeretlek – csókoltam meg. Rövid csóknak szántam de Sebastian elmélyítette, majd ledöntött az ágyamra. Egyre szenvedélyesebben csókoltuk egymást, majd Sebastian keze elindult az oldalamon fel egészen a mellemig. Finoman kezdte el masszírozni a mellemet, aminek hatására belenyögtem a csókjába. Mikor a nadrágomat kezdte el kigombolni, megfogtam a kezét.
-Sebi, ezt lehet, hogy nem most kellene – nyitottam ki a szemem.
-De annyira kívánlak – mondta és a kezem a dudorodó ágyékához vezette. Kicsit megmarkoltam neki, mire felmordult.
-Akkor estére meg van a program – feleltem és rákacsintottam, majd megnyaltam az ajkam és nyomtam a szájára egy csókot. De mielőtt elmélyült volna megint a csók, gyorsan kibontakoztam  alóla és a szekrényhez mentem. Kivettem egy otthoni pólót, meg a váll rögzítőmet és felöltöztem.  Mikor mindennel megvoltam, már csak azt láttam meg, hogy Sebi az íróasztalomnál néz valamit.
-Mit találtál?? – mentem oda mellé.
-Ezt te tervezted?? – kérdezte és az általam rajzolt autóra mutatott.
-Igen, de ez nem olyan jó. Ez csak beadandó. A vizsga munkám jobb lesz, de azt nem mutatom meg – feleltem neki pirosló arccal.
-Nem is tudtam, hogy ennyire szereted a kocsikat, és még értesz is hozzá. Hát ez lenyűgöző. Hát most még jobban beléd szerettem, már ha lehet is ennél jobban – felelte és magához ölelt.
-Na gyere szívem menjünk le a többiekhez. Már így is sok ideje fent vagyunk – mondtam neki és pirosló arccal indultam ki a szobából, de Sebi elkapta a kezem és megállított.
-Miért nem mondtad el, hogy mérnöknek tanulsz?? – kérdezte kíváncsian.
-Hát mert eddig sose kérdezted, és úgy voltam vele, hogy majd egyszer ha feljön erről a szó, akkor majd elmondom – válaszoltam neki szemlesütve.
-Jajj hát én örülök, hogy végre olyan barátnőm van aki megért engem és mellette még ért is a kocsikhoz – ölelt magához és a homlokomra nyomott egy lágy puszit. – Na gyere menjünk Hercegnőm – fogott kézen és mentünk le a nappaliba a többiekhez.

Fabi és Dani nagyon jól eljátszottak a játék autókkal, míg Martin és Norbert a fociról beszélgettek. Mikor Su meglátott, egy meleg mosolyt küldött felém.
-Azt hittem, hogy mér soha nem jöttök le. – szólalt meg Martin.
-De itt vagyunk, csak meg kellett keresni a vállrögzítőmet, mert nem erőltethetem a kezem pár napig – mondtam, miközben leültem a két személyes kanapéra, ahova magam mellé húztam Sebatiant is, aki készségesen ült le szorosan mellém.
-Kedveskéim gyertek kész a vacsora – jött be anya szólni.
-Rendben megyünk – álltam fel én is.
Szépen sorban leültünk az asztalra és neki láttunk az isteni finom vacsorának. Vacsora közben anya Sebastiant faggatta velünk kapcsolatban is, meg a holnap nappal kapcsolatban is. Hát holnap elég korán kell kelni, mivel Sebastiannak időben vissza kell érnie, mert az időmérőre oda kell érkezni, hogy el tudjon indulni.
Vacsi után felálltam, hogy segítsek elpakolni, de anya nem engedte.
-Jajj kicsim, hagyd csak. Te most pihenj – mondta.
-De anya, nem vagyok béna, hogy a tányérokat ne tudjam kivinni és bepakolni neki a mosogató gépbe.  – fakadtam ki.
-Jól van kicsim,  nem is ezt mondtam, csak nem akartam, hogy …. – nem hagytam hogy végig mondja, mert a szavába vágtam.
-Anya nyugi. Amit nem bírok megcsinálni azt nem is fogom. Nem kell ennyire aggódni – nyomtam egy puszit az arcára és megfogtam a tányérokat.
-Majd én segítek neki Victoria – hallottam Sebet a hátam mögött beszélni anyához.
Sebi és én kimentünk a konyhába, majd együtt bepakoltuk a gépbe a koszos tányérokat.
-Jajj de fáradt vagyok – sóhajtottam egyet, miközben a pultnak dőltem.
-Ha gondolod, akkor felmehetek és csinálhatok neked egy meleg fürdőt – állt elém és ölelt magához.
-Hmm az jó lenne – bújtam hozzá.
-Akkor megyek is – lépett el Basti, és elindult az emeletre. Én pedig kimentem a nappaliba ahol a többiek beszélgettek.
-Becca Sebi hol van?? – jött oda hozzám Fabian.
-Fel ment csinál nekem fürdőt, mert felajánlotta, hogy megcsinálja nekem. Remélem, hogy nem baj, hogy ennyire hamar elmegyek aludni, de nagyon fáradtnak érzem magam – ültem le a fotelba, ahol még volt egy hely.
-Dehogy baj kedvesem. Köszönjük a meghívást és a vendég látást is – szólalt meg Heike.
-Inkább én tartozom köszönettel, amiért segítettel a vacsorában anyának. – Feleltem pirosló arccal. Majd inkább csak hallgattam, hogy miről folyik a szó. Kényelmesen felgubóztam a fotelba és vártam hogy Sebi mikor jön már vissza le. Mikor lejött odaguggolt mellém és egy kedves ki puszi mellett, mondta, hogy kész a fürdőm. Sejtelmesen mosolyogva indított el a fürdő szoba felé. Kicsit félve nyitottam be, de kellemes meglepetés fogadott.