11. Fejezet

(Sebastian szemszöge)

Gyorsan kértem még Becca-tól egy szerencse puszit a bukósisakomra, aztán pedig beszálltam az autóba és kigördültem a rajtrács első kockájára. Ahogy vártam a rajtot, rossz erzésem támadt. Alig vártam, hogy túl legyek a futamon és utána pedig Becca-val legyek és a családommal. Szerencsére a futam zökkenő mentesen ment és rajt-cél győzelmet arattam. Nagy boldogan vettem át a trófeát és ittam a pezsgőből, meg ünnepeltem a többiekkel. Az interjú után Tommi jött oda hozzám, hogy jött egy sms-em a futam közben. Miközben mentem a pihőm felé és fogadtam a gratulációkat, gyosan megnéztem, hogy ki keresett. De bár ne tettem volna meg.

„Szia Drágám!
Láttam a kis ribanc barátnődet, hogy ott van veled a futamon. Már értem, hogy miért szakítottál velem ilyen hirtelen és nem állsz velem szóba. Pedig tudom, hogy engem szeretsz és hogy őt csak kihasználod. Na mindegy. Ha meguntad a játékot azzal kis ribanccal akkor tudod, hogy hol kell keresni.
Csókollak Édesem. Hanna”

Az üzenetnek a tetejébe, az újságírok nem akarták megérteni, hogy még nem akarok arról beszélni, hogy ki a mostani párom. Olyan méreg fogott el, hogy így beszél Rebeccaról, meg úgy tesz mintha én tehetnék mindenről, hogy miután a végére értem az üzenetnek, csapot papot otthagyva, nem törődve senkivel robogtam be a pihenőmbe, ahol Becca, nagyban nyomta a telefonját.
-Mi a ba Szívem?? – kérdezte tőlem.
-Mit érdekel az téged?? – vágtam oda, pedig nem akartam így beszélni vele. Mire észbekaptam, hogy hogyan beszélek vele, már vissza is vágott.
-Állítsd le magad nagyon gyorsan. Nem azért vagyok itt, hogy a hisztid hallgassam. Ha valami kiborított vagy ne tetszik, akkor mond el nekem, mert a párod vagyok és meghallgatlak – mondta nekem ő is ingerülten, teljesen jogosan.
-Nem tartozik rád. Menj el inkább – vágtam neki oda, meggondolatlanul, majd bementem a fürdőbe, hogy lefürödjek és hogy megpróbáljak lenyugodni.

Mikor kiléptem a fürdőből egy mérges Tommival találtam szembe magam.
-Ugye tudod, hogy Becca már nincs itt és hogy nagyon megbántottad. Mit mondtál neki?? – kérdezte.
-Hogy semmi köze ahhoz hogy mi bajom van és hogy menjen el, hagyjon békén. – válaszoltam neki, halkan és szemlesütve. Akkor tudatosult bennem, hogy mit tettem.
-Hát te nem vagy normális haver. Mi ütött beléd?? – emelte fel egy kicsit a hangját Tommi.
-Hanna írt sms-t amitől eldurrant az agyam. Meg az is ennek a tetejébe jött, hogy azok a büdös firkászok nem értik meg, hogy nem akarok még egyenlőre Rebeccáról beszélni. Sajnos pont ő volt itt bent és hülyeséget csináltam – rogytam le a kanapéra és a kezembe temettem az arcom.
-Figyelj. Nekem azt mondta, hogy vigyázzak rád. Én viszont azt mondom neked, hogy gorsan menj a kocsidhoz és menj a szállodába, hátha még ott vannak. – tanácsolta nekem Tommi. Amit minden hezitálás nélkül megfogadtam és már ott sem voltam.

Pont ahogy a szállodához értem, akkor szállt be életem szerelme a taxiba az anyukájával és a tesójával együtt és indultak el. Gyorsan utának indultam, de a taxis jobban tudott a forgalomban haladni mint én és így én egy jó fél órával hanem háromneged órával később értem ki a reptérre. Gyorsan megnéztem, hogy mikor indul a gépük meg honnan és a kapuhoz siettem. Láttam, ahogy a beszálláshoz készülnek ezért elkiabáltam magam. Féltem, hogy nem hallja meg, de azért reménykedtem, hogy nem rontottam el mindent végleg. Becca hátra fordult, majd mondott valamit az anyukájának és elindult felém.
-Mit akarsz? – kérdezte elég távolságtartón.
-Ne menj el. Nem akarlak elveszíteni, de eldurrant az agyam. Mindenki rólad beszélt, meg hogy milyen lehetsz az ágyban stb. Ne haragudj kérlek. Tudom, hogy nagyon hülye voltam, de ígérem, hogy legközelebb elmondom majd, hogy mi a baj. Mikor Tommi mondta, hogy itt hagytál akkor jöttem rá, hogy mekkora egy barom vagyok és hogy nem akarlak elveszíteni. – vallottam be neki szinte mindent, a könnyeimmal küszködve. De egy-két könnycsepp azért kicsordult.
-Rendben van Sebi. De ez nagyon rosszul esett és nekem most idő kell, hogy megértselek téged. Szeretlek nagyon Téged. Ezt ne felejtsd el – ölelte meg, majd elindult, hogy felszálljon ő is gépre.
-Én is szeretlek nagyon és Küzdeni fogok érted – kiabáltam utána. Miután megvártam míg elindul a repülő gyorsan visszamentem a szállodába, hogy összepakoljak és utána menjek. A szálloda szobában ott várt az egész családom. Anya vádlón nézett rám. Tommi biztos elmondta nei, hogy összevesztünk és hogy hazamentek.
-Gyere anya be a szobába ha mondani szeretnél valamit, mert pakolnom kell. Más fál óra múlva kint kell lennem a reptéren – intéztem anyának a mondatom, aki minden szó nélkül követett be a szobába és becsukta mögöttünk az ajtót.
-Kis fiam, remélem azért mész a reptérre, mert utána akarsz menni és nem vissza Hanna-hoz – mondta anya reménykedve.
-Igen anya azért pakolok, mert rendbe akarom, hozni amit elrontottam én hülye. De kérlek ne szidj meg, mert rájöttem, hogy mekkora barom vagyok és hogy Ő életem szerelme és nem akarom elveszíteni, így bármit meg fogok tenni annak érdekében, hogy megint minden rendben legyen köztünk – mondtam neki, majd gyorsan megöleltem őt és kitört belőlem a sírás. Fiú létemre azért elég érzékeny tudok lenni, ha szerelemről van szó.
-Jajj kincsem. Ne aggódj, az a lány nagyon szeret téged és meg fog bocsátai. De többet ne légy vele ilyen, mert mindig nem várhatod, hogy megbocsájtson és, hogy elnézzen neked minent.  – oktatott ki anya. –Na de most menj fiam és hódítsd vissza.
Engedett el anya és lökött rajtam egy picit az ajtó felé. A többiek kint mondtak nekem pár bíztató szót, majd Tommi kivitt a reptérre és megvárta míg felszállok a gépre.

Egy hosszú és unalmas repülő út után, fogtam egy taxit és először egy virág boltba mentem be, majd utána Beccahoz vitettem magam. Reméltem, hogy Becca otthon lesz és be is fog engedni.

 Csengettem egyszer senki. Kopogtam, még mindig senki. Úgy voltam vele, hogy hosszabban rátenyerelek a csengőre hátha csak nem hallja az ilető aki itthon van. Már ha egyáltalán van itthon valaki.

-Megyek már – hallottam meg a számomra oly kedves hangot, az ajtó túl oldaláról. –Mit keresel itt Sebastian?? – kérdezte egyből tőlem, de látszott rajta hogy jól esett neki az hogy utána jöttem.
-Szia Kicsim. Tudom elrontottam nem kicsit, hanem nagyon, de szeretném helyre hozni. Nagyon szeretlek és félek, hogy elveszítelek. De abba én belehalnék – vallottam neki szerelmet. Ezeket a mély érzéseimet még nem mondtam el neki sosem.
-Gyere be. Ne itt a szomszédok előtt – engedett be Becca. Ahogy becsukódott az ajtó mögöttünk, egyből Beccaért nyúltam és magamhoz rántottam, szenvedélyesen birtokba vettem az ajkait és amíg bírtuk szusszal el sem eresztettem.
-Szeretlek, te hülye – szólalt meg Becca. – Ígérd meg, hogy legközelebb legalább elszámolsz 10–ig és majd csak utána szólsz hozzám. Csak azért hogy legközelebb az ilyen afférokat elkerüljük – kérte tőlem.
-Ígérem Kicsim. Köszönöm, hogy vagy nekem – öleltem meg szorosan és megint csókoltam őt. Nem tudtam betelni vele. De korgó hasa megszakította a románcunkat. – Látom valaki nagyon éhes – szakítottam meg a csókot.
-Hmm, igen. – nyalta meg Rebecca a száját. Amitől egyből elfogott a vágy iránta.
-Kicsim nagyon kívánlak és imádom mikor ilyen kéjenc vagy, de most rendes kaját kell enned. Eszek én is veled – tereltem ki a konyhába kedvesemet.
-Sebi szerintem lehet rendelni kéne valamit inkább. Azzal jobban járnánk – ölelt meg hátulról, mikor látta, hogy a hütő felé tartok. –Sajnos Sue nem sokat volt itthon az elmúlt napokban aztán nem is volt vásárolni sem. – magyarázta nekem.
-Rendben Kicsim, akkor rendeljünk valamit. – egyeztem bele. Rebecca gyorsan kiválasztott egy pizzériát, ahol nagyon finom pizzát csinálnak. Egy nagy pizzát rendeltünk, de egyik fele sonkás kukoricás volt ananásszal, míg a másik fele pedig piedone kedvence volt a neve. Addig amíg vártuk a pizzát behívott Becca a szobájába, mert ott azért az ágyon csak kényelmesebben el lehet helyezkedni, mint kint a kanapén. Megbeszéltük, hogy hülye voltam és hogy nem így kellett volna reagálnom, hiába voltam ideges. Nagyon szégyellem magam még most miatta, mert Becca egy nagyszerű lány aki nem ezt érdemli. Ezt el is mondtam neki. Hála az égnek, tisztáztunk mindent, rendesen megbeszéltük és nem csak a szőnyeg alá söpörtük és így tényleg rendben lettek a dolgaink. Miután rendeztünk mindent, elkezdtem nézelődni a szobában és megakadt a szemem a tervező asztalán, amin friss rajzok helyezkedtek el.
-Ezért nem hallottad a csengőt először?? – kérdeztem kíváncsian és közben szemügyre vettem.
-Igen emiatt. Ez már az ami ahhoz kell, hogy a versenygépészekhez bekerüljek az egyetemen. – mondta nekem pironkodva. – De még nincs kész és nem is olyan jó. EZ egy formula 4-es autó. – magyarázta még nekem.
-Ha majd visszakapod professzortól akkor megmutathatnád Adriannek, hátha tudna tanácsokat adni, hogy min javíts meg ilyenek. – próbáltam meggyőzni, hogy igenis mutassa meg a művét, mert ez akár egy versenyképes autó is lehet, csak legyen aki megvalósítsa vagy esetleg még javítson a terveken.

Miután megvacsiztunk, megfürödtünk egy romantikus film mellett döntöttünk és azt néztük összebújva és halkan beszélgetve, meg néha váltva egy két puszit. Sajnos a reggel korán jött és Becca-nak mennie kellett edzésre. Bár nem értem miért akarja ennyire, mikor a válla még nem száz százalékos, de ő tudja. Tudom milyen az amikor a verseny utána vágy és a győzni akarás visz előre. De azért aggódtam miatta. Így amikor elment az edzésre, nem sokra rá mentem utána, azt mondta menjek nyugodtan, mert nem zártkörű az edzés.

A csarnokban olyan helyen helyezkedtem el, ahol a csajok nem láttak, de én hallottam, hogy miről beszélgetnek a nyújtások közepette. Becca és én voltunk a téma. Olyan aranyos és édes volt ahogy mesélt rólunk, hogy még szerelmesebb lettem belé. Pedig azt hittem, hogy ennél jobban nem szerethetem már őt. De ezek szerint tévedtem. Ahogy a csajok felmentek a pályára én is a lelátó felé vettem az utam, hogy megnézzem az edzésüket. Becca pont háttal állt a lelátónak és nem látta,hogy megérkeztem. De a csajok sejtelmes mosoly kíséretében megbökdösték és szóltak neki. Hatalmas mosollyal az arcán fordult felém és jött oda hozzám.
-Szia Kicsim. Nem gondoltam, hogy bejössz. Örülök, hogy itt vagy – mondta és egy rövid csókot nyomott a számra miközben a korláton keresztül megölelt.
-Szia. Nem tudtam visszaaludni és úgy gondoltam, hogy akkor megleslek edzés közben – magyaráztam neki.
-Jól tetted. De most már nekem mennem kell, mert az edző nem sokára itt lesz és addigra végeznünk kell a bemelegítéssel. – hadarta el gyorsan és már ott sem volt.
Csodálva néztem őt, mert hiába csak egy egyszerű rövidnadrág és póló  volt rajta, ő volt nekem a legszebb Nő.
Az edzés elég kemény volt ahhoz képest, hogy a hétvégén nyertek. Szerencsére Becca azért kímélve volt a válla miatt, amire nem rakta fel a rögzítőt, amiért az edző le is tolta. Kicsit össze is vesztek. De rég rájöttem arra, hogy egy sportolóval veszekedni nem érdemes, mert úgy is azt csinálja amit jónak lát és érez. Ezt már saját magam példáján megtanultam. Az edzés végeztével az öltöző folyosón vártam Becky-t amikor Su és Martin megéreztek. Su ahogy meglátott elég vehemensen indult el felém. Már előre féltem, hogy mivel fog fogadni.