Egy kézilabdázó lány története

És íme megérkezett a következő fejezet. Nagy sokára, de sikerült befejeznem. Remélem, hogy majd tetszeni fog nektek. Jó olvasást. Sok puszi: Rebeka (Rebecca szemszöge) A fürdőszobában apró teamécsesek adták a fényt, melyeknek kellemes rózsa illata volt. A kedvenc habfürdőmmel volt elkészítve a víz. Mélyet szippantottam a rózsa illatból, majd becsuktam magam mögött az ajtót és neki láttam vetkőzni, ami a rögzítő levevése miatt kicsit nehezen ment. Pont a pólót készültem levenni, miután sikerült levenni a rögzítőt, amikor kopogtattak. -Ki az?? – léptem oda az ajtóhoz. -Sebastian vagyok – hallottam meg szerelmem hangját. -Mit szeretnél, vagy bejössz?? – nyitottam ki az ajtót. -Hát bemennék, de csak akkor ha nem gondolsz semmi rosszra – felelte zavartan. -Gyere csak be – tártam szélesebbre az ajtót. Majd mikor bejött hozzám, gyorsan be is csuktam és ráfordítottam a kulcsot is, és az ajkaira tapadtam. Hevesen faltuk egymás ajkait, majd mikor levegő hiány miatt elváltunk Se...

(Becca szemszöge) Másnap izgatottan keltem fel. Ugyanis ma van a nagy meccs napja ahol jól kell szerepelnem, mert lehet, hogy majd bekerülök a válogatotthoz. Akkor majd ma megyünk Sebastianhoz is, már alig várom, hogy megismerje a kis Danit. Boldog mosollyal mentem ki a konyhába, ahol anya már a reggelit készítette. -Nem vagyok elragadtatva, hogy megyünk arra a futamra, de legalább a tesód lát egy kis világot – Szólalt meg anya, miközben a reggeli kávémat készítette. – Még mindig úgy szereted, ahogy otthon is ittad?? – nézett rám kérdőn. -Igen anya, még mindig úgy. Köszönöm, hogy ilyen megértő vagy – néztem rá hálásan, majd odamentem hozzá és megöleltem. -Szívesen drágám. Tudod, hogy mindig jót akarok neked, csak legközelebb szólj időben, hogy hova és merre is megyünk. És akkor hogy is lesz ez a mai nap?? – kérdezte kíváncsian. -Hát berakjuk a kocsimba az összes cuccot, elmegyünk a meccsre, ha ott vége van akkor kimegyünk a reptérre, aztán ott hagyom a kocsim, majd mi szépen fe...