9. fejezet

És íme megérkezett a következő fejezet. Nagy sokára, de sikerült befejeznem. Remélem, hogy majd tetszeni fog nektek. Jó olvasást. Sok puszi: Rebeka

(Rebecca szemszöge)

A fürdőszobában apró teamécsesek adták a fényt, melyeknek kellemes rózsa illata volt. A kedvenc habfürdőmmel volt elkészítve a víz. Mélyet szippantottam a rózsa illatból, majd becsuktam magam mögött az ajtót és neki láttam vetkőzni, ami a rögzítő levevése miatt kicsit nehezen ment. Pont a pólót készültem levenni, miután sikerült levenni a rögzítőt, amikor kopogtattak.
-Ki az?? – léptem oda az ajtóhoz.
-Sebastian vagyok – hallottam meg szerelmem hangját.
-Mit szeretnél, vagy bejössz?? – nyitottam ki az ajtót.
-Hát bemennék, de csak akkor ha nem gondolsz semmi rosszra – felelte zavartan.
-Gyere csak be – tártam szélesebbre az ajtót. Majd mikor bejött hozzám, gyorsan be is csuktam és ráfordítottam a kulcsot is, és az ajkaira tapadtam. Hevesen faltuk egymás ajkait, majd mikor levegő hiány miatt elváltunk Sebi szólalt meg.
-Ennyire tetszik a fürdő?? – kérdezte csibészesen mosolyogva.
-Igen. Meg azt szeretném ha velem fürödnél – mondtam neki, majd újra birtokba vettem az ajkait. Mikor levegőhiány miatt elváltunk egymástól Sebastian szólalt meg.
-Jajj kicsim nagyon kívánlak, de most nagyon sokan vannak a házban és nem szeretném ha valaki hallaná, hogy mit csinálunk. – mondta Sebi.
-Akkor nem is fürdesz velem?? – kérdeztem meg tőle egy kicsit szomorúan.
-De igen. Csak nehéz lesz kibírni veled egy kádban – vallotta be kicsit zavartan.
-Nem kell lefeküdnünk ahhoz, hogy jól érezzük magunkat – kacsintottam rá, majd elkezdtem vetkőzni.
-Segítek neked – lépett hozzám közelebb Sebastian, és forrón csókolva finom mozdulatok kíséretében vettük le egymásról a ruhadarabokat. A kádban egy kicsit rosszalkodtunk és felfedeztük a másik testét a szájunkkal és a kezünkkel. Nagyon jó volt vele, és még nem szeretkeztünk. Mi lesz akkor.

Fürdés után megtörölköztünk, és visszamentünk a szobámba, ahol Fabi és Dani ültek az ágyamon. Kicsit meglepődtem őket látva, mert nem gondoltam volna, hogy a szobámban vannak. Remélem, hogy nem hallottak semmit, mert azért egy kicsit hangosra sikerült ez a kis játék is a kádban.
-Mi járatban vagytok prücskök?? – huppantam le hozzájuk az ágyra.
-Csak mindenki elment fürdeni és lefeküdni, de mi még nem vagyunk fáradtak.  – kezdte Dani, majd Fabi vette át szót.
-És hát gondoltuk, hogy átjövünk hozzátok, hogy nézzünk valami mesét. Ha nem baj – fejezte be Fabian.
-Persze. Maradjatok csak. –álltam fel az ágyról majd a dvd állványhoz mentem és elkezdtem sorolni a meséket. De mind a két fiú, Sebivel kiegészülve a Verdákra szavazott, így azt raktam be a lejátszóba.
-Na akkor fekvés van a paplan alá – Mondta Sebi, majd mindenkit betessékelt az ágyba. A két fiú hagyta, hogy Sebi mellé feküdjek, így hozzá bújva tudtam nézni a mesét. De hamar elnyomott az álom. A reggel nagyon hamar eljött, nagy bánatomra. Nyúzottan pakoltam össze egy két cuccot a hétvégére, majd pizsamában mentem le a konyhába, ahol már egy fitt és vidám Vettel család várt anyával kiegészülve.
-Hogy csináljátok, hogy ennyire korán ilyen frissek vagytok – kérdeztem tőlük, miközben  egy bögrébe töltöttem magamnak kávét, hogy felébredjek.  Épp azt ittam, mikor anya szólalt meg.
-Úgy aludtatok mind a négyen azon az ágyon mint vmi kis család. Olyan kis aranyosak voltatok – intézte hozzám a szavait anya.
-Hát köszi anya, de te honnan tudod, hogy a fiúk nálam voltak?? – kérdeztem tőle a pultnak támaszkodva.
-Hát reggel Heike-vel kerestük a fiúkat, és végül bekukkantottunk hozzád, és láttuk, hogy ott aludtak veletek – válaszolta mosolyogva.
-Igen, mesét néztünk, de Becky hamar bealudt – jött be Sebi is a konyhába teljesen felöltözve.
-Na nem ér piszkálni a kisebbet – feleltem. – Na én mentem felöltözni, mert még össze is kell pakolnom.  20 perc és indulhatunk is – mondtam mindenkinek, majd feltrappoltam az emeltre. Gyorsan felvettem a fekete csipkés melltartómat, ami ment a bugyimhoz, és a szekrényhez mentem ott gyorsan kiválasztottam egy farmert és toppot meg a farmer kis kabátom és már menetre kész is voltam. Felvettem a kedvenc adidas  magasszárú cipőm mivel cipő nélkül nem igen kellene elindulni. Mindent ami kellett elpakoltam a sport táskámba és már mentem is le. Már mindenki útra készen állt az előszobában.
-Gyors voltál – dícsért meg anya.
-Hát próbáltam sietni, akkor pakoljunk és menjünk – mondtam és elindultam a bejárati ajtóhoz.

Gyorsan bepakoltunk a kocsikba és neki indultunk. Kocsival is mehettünk volna, de repülővel gyorsabb volt az út. Így miután leparkoltuk a kocsikat a reptér őrzött parkolójában, bementünk a terminálba, és Sebastian a magán gépek terminálja felé terelt bennünket.
-Sebastian ilyenről nem volt szó – álltam meg útközben. A többiek inkább tovább mentek.
-Kicsim, ha már a csapat gépével jöttem ide tegnap akkor most miért ne mehetnénk vissza azzal – felelte Sebastian.
-De Sebastian, ezt soha nem fogom tudni visszafizetni neked. Meg nekem ez kényelmetlen, hát nem érted?? – böktem meg a mellkasát.
-De értem Rebecca, de én nem sajnálom rád és a családodra a pénzem, mert mivel együtt vagyunk így ami az enyém az a tied is – húzott magához és lágyan megcsókolt.
-De akkor is Sebastian. – Bújtam hozzá.
-De te ne foglalkozz ilyesmivel szívem. Megérdemled. Na de menjünk, mert azért sietni kell – nyomott még a fejemre egy puszit és a többiek után indultunk. Fent a gépen tiszta luxus fogadott. Soha nem utaztam még ilyen repülővel, amin kényelmes bőr fotelek szolgálták az ülőhelyet. Sebastiannal egymás mellé ültünk, mögénk ültek a szülők egy kupacba, és gyerekek pedig a mellettünk lévő oldali bőr fotelekbe és Dani áltál hozott autós kártyákkal kezdtek el játszani. Kényelmesen elhelyezkedtem, és Sebi felé fordultam.
-Szóval akkor hogy is van ez most Kedvesem. Nem tegnap volt az időmérő?? – kíváncsiskodtam.
-Nem, úgy volt, de jött egy vihar ami miatt át kellett rakni ma délelőttre, azért is kell ma sietnem ki a pályára. De azért remélem, hogy kijöttök majd az időmérőre is. – simított végig az arcomon, egy mosoly kísérétében, amitől olvadásnak indultam.
-Én minden féleképpen kint leszek. És majd körbe is kell ám vezetned,mert érdekel minden – mondtam neki pirosló arccal.
-Mindent meg fogok neked mutatni, ne aggódj. Sőt körbe is foglak vezetni. De most sok lesz újság író. És nem szeretném ha elijednél ettől a kapcsolattól, félek, hogy ez lesz azok miatt a vérszívóktól – húzott oda magához, és az ölelésébe zárt.
-Ne aggódj Seb, tudom kezelni a sajtót, meg ha esetleg még se menne, akkor se szakítanék veled, mivel nagyon szeretlek – feleltem neki, de a végét már csak suttogtam.
-Én is nagyon szeretlek Rebecca – sutottogta Sebi is, majd egy lágy csókot nyomott a számra. Már jobban belemélyedtük volna, de a fiúk félbeszakítottak.
-Becca gyere te is játszani – kérte tőlem Dani, és Fabian ugyan ezt tette Sebastiannal is.
-Rendben van prücsök, megyek – álltam fel, majd oda ültem hozzájuk. Elkezdtünk társasozni, mivel volt az is. Egyre jobban bele jöttem a játékban, már majdnem nyertem, mikor be kellett fejezni a játékot, mert leszálláshoz készülődtünk és el kellett foglalni az eredeti helyünket.
-Ez így nem ér – durcáskodtam a terminálnál. – Nyertem volna, hogyha nem kell leszállnunk.
-Nyugi van Becky, majd legközelebb is játszotok – mondta anya nekem.
-De anya – kezdtem el nyávogni.
-Fejezd be ezt lányom, ne lágy gyerekes – rótt meg anya, majd ott hagyott. Én meg csak hápogni tudtam, a meglepettségtől, hogy anya mit mondott.
A reptéren ketté váltunk és két kocsiba szálltunk, majd Sebi egy 10 perces autóút után már ott is voltunk a szállodában.
-Sebi miért itt vagyunk ha ez a hazai futamod?? – kérdeztem meg tőle kíváncsian.
-Tudod kedvesem azért, mert itt mindenki elfér és nem kell anyának fáradni semmivel. Ezzel csak anyának adok egy kis szabit. De ne tudd meg, hogy, mennyire nehéz volt megggyőznöm, hogy ők is itt legyenek velünk.  – mondta nekem Sebi, közben pedig már öltözött is át a csapat ruhába. Én pedig le se tudtam venni a szemem arról a tökéletes testről. Mikor felvette a pólót egy halk bosszús sóhaj hagyta el a szám, amit reméltem, hogy nem hallott meg Sebi.
-Kicsim, most nincs időnk. Pedig hidd el, hogy nekem is lenne kedvem egy-két dologhoz – jött hozzám közelebb és megcsókolt. – Nagyon csinos vagy – bókolt, amitől rendesen elpirultam.
-Biztosan nagyon csinos lehetek a vállrögzítőmmel. De hát az van. Azért köszönöm, hogy így gondolod – csókoltam meg én őt. A csókunkat egy türelmetlen kopogás zavarta meg, majd egy belépő Tommi.
-Bocsi fiatalok, de nekünk egy fél óra múlva a pályán kell lennünk. Gyertek ti is velünk és akkor biztos, hogy nem tévedtek el – mondta Tommi, és már el is indult kifelé.
-Mindig így pörög?? – kérdeztem meg suttogva Sebitől, aki csak elnevette magát és Tommi után terelgetett, aki már a lift előtt várt minket. Mindenki ott volt már, csak mi hiányoztunk.

Ahogy megérkeztünk, Tommi sorban mindenkinek egy-egy belépőt adott, melyet majd a beléptető kapunál  kell majd felmutatni. Alig vártam, hogy testközelből is megcsodálhassak egy versenyautót.
-Először a pihenőmbe megyünk, mert ott vannak a cuccaim, és majd csak utána megyünk ki a boxba – intézte hozzám a szavait Sebi.
-Rendben. Már nagyon izgatott vagyok. Alig várom, hogy megcsodáljam közelről a kicsikédet – mondtam neki, hatalmas mosollyal az arcomon.
Sebastian erre csak magához húzott és nyomott egy apró csókot a számra. Gyorsan a vendégeknek fent tartott hely felé mentünk, majd a Vettel család és anyáék ott maradtak, de mi mentünk tovább.
-Ne aggódj majd Daninak is meg lesz mutatva minden, de majd csak akkor ha nem lesz ekkora a felhajtás. – súgta nekem Sebastian, mikor kérdőn néztem rá.
-Rendben van. Köszönöm, hogy így vigyázol rá – mondta neki, és nyomtam az arcára egy puszit.
Sebastian hamar magára kapta az overált meg a többi cuccát és kimentünk a boxba ahol ott állt az a gyönyörűség.
-Oda mehetek?? – kérdeztem meg tőle félve.
-Persze menj csak. De ne nyomj meg rajta semmit – kérte Sebi, majd mosolyogva nézte ahogy odaszökdécselek a kocsihoz. Ámulva néztem a tökéletes aerodinamikai elemeket a kocsin és húztam végig rajta a kezem, majd mikor mikor eljutottam a hátuljához megint csak ámulva néztem minden részét.
-Csodálatos kialakítású autó vagy – szólaltam meg és megsimítottam a kocsit.
-Látom nagyon tetszik neked – lépett oda hozzám Sebi.
-Igen. Nagyon jól meg van csinálva. Valami fantasztikus az áramvonalas kinézete. Meg a többi része is. Szerencsés lehetsz, hogy ilyen gépet vezethetsz – mondtam neki, közben pedig a szemébe néztem.
-Sebastian ez a hölgy valamit tudhat ha ilyen remeke véleménnyel van az autóról – lépett oda hozzánk Christian Horner, a csapat főnöke.
-Christian, ez a hölgy az én párom, aki mérnöknek tanul – dicsekedett Sebastian. A szavaitól egy kicsit zavarba jöttem.
-Nagyon örülök, hogy megismerehetem – nyújtotta a kezét Christian.
-Én is nagyon örülök. Rebecca Tompson vagyok. – fogadtam el a kezét. – Fantasztikus az autójuk, nem csoda, hogy ennyire megy – mondtam Christiannak.
-Rebecca tegeződjünk, azt jobban szeretem. Hát igen, nem hiába nálunk vannak szinte a legjobb a mérnökök. De nekem most mennek, kell megbeszélés lesz még gyors az időmérő előtt. Sziasztok. – mondta majd már ott se volt.
-Rendes fazon. – szólaltam meg, majd a figyelmem újra a kocsira szegeződött. – Sebi… - szólaltam meg.
-Jajj Becca, mit szeretnél. Ki vele, ne kímélj – mondta Sebi huncutul mosolyogva.
-Hát majd beleszeretnék ülni a kocsidba, ha van rá lehetőség. De egyenlőre csak felszeretném próbálni a sisakod. Szabad?? – kérdeztem tőle félve.
-A kocsit majd megbeszéljük, de a sisakomat felpróbálhatod. Gyere – fogta meg a kezem. És felültetett a szerelő ládákra.
-Miért néznek ennyire a szerelők. Van rajtam valami – kérdeztem meg egyből Sebit, aki csak elnevette magát.
-Nem dehogy. Tökéletesen nézel ki. Csak nem tudják, hogy ki vagy, és miért nézhetted meg a kocsit – válaszolta nekem Sebi.
-Akkor mutass be nekik, aztán majd rám adod a bukót – ugrottam le a ládákról és elindultam a szerelők felé, Sebit is magammal húzva. Sebi sorban mindenkit bemutatott, majd visszavezetett a ládákhoz.
-Most majd rád rakom a bukót, lehet, hogy majd kicsit össze fog kócolni – mondta nekem Sebi.
-Nem baj, nem érdekel. Van fésű a világon. – vigyorogtam Sebire, aki csak visszamosolygott és segített felvenni a bukót. Ahogy felvettem, mindent tompábban hallottam és az arcomat nyomta egy kicsit.
-Ebben te hogyan hallasz vmit is?? – kérdeztem meg tőle még mindig a bukóban.
-Aranyos, ahogy felnyomja a pofidat. De amúgy pont az a lényeg, hogy tompítsa a hangokat – mondta nekem. De nem értettem mindent amit mondott, ezért szájról olvastam le.
-Sebi most már levehetjük – mondtam neki. Ahogy lekerült rólam egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat.
-Alig értettem azt amit mondtál nekem. Még jó hogy tudok szájról olvasni. Köszönöm, hogy felpróbálhattam – nyomtam egy csókot a szájára.
-Sebastian tíz perc és a kocsiban kell lenned. – jött oda Sebi mérnöke.
-Na menj. Aztán majd beszélünk még. Csak ügyesen és vigyázz magadra – nyomtam egy gyors csókot a szájára, majd a felém intő Tommi-hoz mentem, és miután Sebi beszállt a kocsiba, kezdetét vette az időmérő edzés, mely egy nagyon jó eredménnyel zárult.