1. fejezet

Nagyon sajnálom, hogy csak most került fel a friss, de ne csak most volt időm befejezni a fejezetet. Remélem tetszeni fog :)) Jó olvasását
puszi: Rebeka

1. fejezet

(Rebecca szemsz.)
Az érettségi után, munkát kerestem kevés sikerrel, mert senki nem akart alkalmazni. Mindenhol csak ezt hallottam:"Sajnálom, de nem vehetem fel a munkára, mert eddig még sehol sem dolgozott, így nem megbízható munka erő forrás a cégünk számára"
Elkeseredve léptem be a kis Londoni házamba, amit az egyik legjobb barátnőmmel osztottam meg.
-Na hogy sikerült? - érdeklődött bizakodóan.
-Sehogy. Nem vettek fel mert előtte nem dolgoztam sehol és így nem vagyok elég jó nekik - dobtam le magam a kanapéra.
-Sajnálom Becky - ölelt meg. - Tudod segíthetnél keresni valami bulis cuccot ma estére - nézett rám szempilla rebegtetve.
-Oké. Én meg azt sajnálom, hogy nem tudok menni veled a buliba - keltem fel a kanapéról, majd Susie és én bementünk a szobájába. Megálltam Su szekrényénél, majd elkezdtem benne kutakodni.
-Mennyire szeretnél kihívó lenni? - kérdeztem meg tőle.
-Most egy kicsit visszafogottabb leszek, mert az egyik legjobb haverom jön és elhozza a barátait - felelte Su az ágyon ülve.
-Miniszoknya, farmer ruha vagy farmer rövidnadrág? - tettem fel a következő kérdést neki.
-Legyen farmer ruha, talán az annyira nem kihívó - vigyorgott rám.
-Hát igen. Annyira nem mutat sokat, mint a többi ruháid - feleltem neki, majd hozzá vágtam az egyik mini rucit.
-Köszi, imádlak. Tudsz adni egy cipőt hozzá - nézett rám kérlelően.
-Rendben legyen. De lassan nekem is készülődnöm kellene - mentem át a szobámba. Su jött utánam, majd ott is birtokba vette addig az ágyamat, míg a cipőt kerestem neki. Miközben kerestem a cipőt, gondolkodtam, hogy mit kéne elrakni az edzésre.
-Becky figyelsz te rám egyáltalán? - dobott hozzám Su egy párnát az ágyamról.
-Mi, ja persze - fordítottam felé a fejem.  - Tessék itt a cipő - nyújtottam oda az említett tárgyat.
-Ha figyelnéd tudnád, hogy kik lesznek még ott a buliban. Amúgy köszi a cipőt - ölelt meg barátnőm.
-Igazán nincs mit - öleltem vissza. - Jut eszembe, ha ráértek akkor nézzetek be az edzésre - mondtam neki, majd Su elment készülődni, míg én kerestem az edzéshez szükséges cuccaimat.

Fél óra elteltével, sikerült bepakolnom a táskámba. Azért tartott ennyi ideig, mert közben az egyik kedvenc sorozatomat néztem. Időközben Su is elment már.
Mint mindig én érkeztem a leghamarabb  csarnokba a csajok közül a csapatból. Gyorsan átöltöztem, majd kimentem a csarnok lelátójára és ott ültem addig, míg egy hangos csoport meg nem érkezett. Mivel a csarnokban meleg szokott lenni, így egy tapadós ujjatlan volt rajtam és egy passzosabb rövidnadrág, a lábaimon boka szorító, térdvédő és terem cipő.
-Hé Becca, tudtam hogy már itt vagy - kiáltott oda nekem Su.
-Helló csajszi, nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar idejöttök - kiáltottam vissza és odamentem hozzájuk.
-Becky had mutassam be a barátaimat. Egy világhírű sportoló németországból Sebastian Vettel, Sebi edzője Tommi és végül Martin - mutatott be mindenkit sorban Su.
-Sziasztok Becca Tompson. Remélem tetszeni fog az edzés - mosolyogtam rájuk.
-Tulajdonképpen, azért hoztam el őket, hogy lássák nem egy gyalog galopp az a sport - mondta Su.
-Értem, de nekem mennem kell, mert itt vannak a csajok és le kell hozni a cuccokat a szekrényekből - indultam meg a lelátó aljához. Mikor elértem a korlátig ott átmásztam és már a pályán is voltam, majd bementem az öltözők folyosójára és a lányokkal kivittünk minden szükséges eszközt az edzésre.
Az edzést öt kör futással kezdtük, majd a hatos és a kilences közötti védekező kitámasztások jöttek, ezt a gyakorlatot megcsináltuk négyszer. Utána medicinnel bemelegítettünk, és azután pedig sima labdával is be kellett melegítenünk, majd indításokat gyakoroltunk. Elég erős tempót diktáltunk egymásnak. Az indítások után pedig játszottunk teljes erőbedobással, ugyanis készültünk a másnapi meccsünkre.
Az edzés végeztével odamentem a többiekhez a lelátón. Eléggé lihegtem és le voltam izzadva, de úgyis letusolok mielőtt hazamennék.
-Hát ez nem volt semmi - szólalt meg Seb.
-Tudod van amikor még keményebb az edzés - mosolyogtam rá.
-Neked is ilyenre lenne szükséged Sebastian - bökte meg Tommi Sebit.
-Akkor inkább betartom a nyúlkajás diétát, csak ilyen edzést ne - nézett megrémülve Seb Tommira. Ahogy megláttam Sebas arcát elkapott a röhögő görcs.
-Becky áruld el, hogy mit nevetsz, mert én is nevetni szeretnék - mondta kicsit durcásan Su.
-Ezek szerint nem láttad Seb arcát. Na mindegy, megyek letusolok. Megvártok? - kérdeztem meg őket.
-Persze, csak siess - egyezett bele Su.
-Köszi, imádlak, majd a csarnok előtt kint találkozunk - mondtam, majd elmentem az öltözőbe, rendbe rakni magam.
Magamhoz képest gyorsan végeztem, majd minden holmimat belegyűrtem a sport táskámba és már ott se voltam.
-Sziasztok csajok - kiabáltam el magam az öltözőben.
-Szia Rebecca - hallottam a lányoktól.
Mikor kiértem a csarnok elé, a többiek már ott vártak Su kocsija mellett.
-Na kész is vagyok - léptem oda hozzájuk.
-Azt hittem, hogy már sose jössz ki - heccelt barátnőm.
-Alaposan le kellett fürdenem, meg utána nem találtam a másik bugyimat, amit elraktam. - magyaráztam hevesen.
-Értem én. Na menjünk - szált be a kocsiba vigyorogva Su.
-Stip-stop anyós ülés - kiabáltam, majd beültem a vezető melletti ülésre.
-Hé, oda én szerettem volna ülni - durcizott be Sebastian.
-Bocsi ez van - néztem rá bűnbánóan.
Morogva ült be hátra Tommi mellé. Hozzánk mentünk fel a lakásba, és egy mozi estet rendeztünk. Sajnos nem sokáig bírtam ébren, mert az edzés kifárasztott.
-Skacok én mentem lefeküdni, mert hulla vagyok - mondtam, majd már ott se voltam.
Bent a szobában átvettem a pizsimet és lefeküdtem, de épphogy elaludtam volna hívott valaki. Az  valaki az öcsém volt és elmondta a szomorú hírt, hogy a dédnagyapánk eltávozott köreinkből. Ettől a hírtől erős síró görcs kerített hatalmába. Összegömbölyödve feküdtem az ágyon és rázott a zokogás. Egyszer csak nyílott a szobaajató.
-Hagyjatok békén, egyedül akarok lenni - mondtam sírós hangon.
De az idegen látogató odajött hozzám és az ölébe vont.
-Nem hallottad, hogy hagyjál békén - kezdtem el ütni a mellkasát.
-Mond el mi a baj. Hát ha könnyebb lesz -hallottam meg Sebastian nyugtató mély hangját.
-Te nem tudod, hogy milyen érzés. Meghalt, érted meghalt - fogtam az összeszorított öklömbe a pólóját, majd a fejem a váll gödrébe fúrtam.
-De kicsoda? Ugyen a nem a szüleid egyike? - aggodalmaskodott Sebi.
-Szerencsére nem ők. Viszont a dédnagyapám halt meg, ő volt a legjobb beszélgető partner mikor magányos voltam, de sajnos a szív roham elvitte őt - suttogtam erőtlenül.
-Értem, nyugodj meg. Hozok neked egy kis vizet. - tett le az öléből, majd elindult kifelé.
Visszafeküdtem az ágyra és elnyomott a szörnyű álom percek alatt. Borzalmas rém álmom volt és nem sikerült felébrednem. Erős rázogatás ébresztett fel. Teljesen le voltam izzadva és a takaró le volt esve a földre.
-Nincsen semmi baj. Itt vagyok veled - ölelt magához Su.
-Dédi meghalt. - feleltem érzelem mentes hangon, majd felkeltem az ágyból és bementem a fürdőszobába.  Ott megnéztem magam a tükörben és elszörnyedtem a látványtól.
-Ez így nem mehet tovább. Nem engedhetem, hogy lesüllyedjek az önsajnálat bugyraiba. Ha kell érzéketlen leszek, csak ne fájjon ennyire - mondtam, majd megengedtem magamnak egy kád meleg vizet. Míg a kádban pihentem kizártam mindent magam körül, csak érzéseimmel foglalkoztam. A fájdalmasan tátongó űr megszűnt sajogni, de éreztem, hogy ott marad és nem tűnik el. Mikor kiszálltam a kádból és belenéztem a falon lévő tükörbe kicsit meglepődtem. Mert a szememből a vidám csillogás megszűnt, helyette már csak a tompa üresség maradt. Gyorsan felöltöztem, majd kimentem barátnőmhöz a nappaliba. Meglepetésként ért, hogy a fiúk még mindig ott voltak a nappaliban.
-Minden rendben? - kérdezte meg Su.
-Miért ne lenne. Holnap megyek munkába, majd utána megyek edzésre. Lehet, hogy nem fogunk találkozni a holnapi nap folyamán - feleltem nekik hidegen.
-Mit csináltál az igaz Rebecca-val? - érdeklődött cinikusan Su.
-Semmit, csak nekem így könnyebb és kész. Nem óhajtok ezen vitázni senkivel sem - mondtam még nekik, majd bementem a konyhába. Hallottam, hogy valaki bejön utánam a helységbe és becsukja maga mögött az ajtót.
-Becca, így csak eltaszítod magadtól azokat akik szeretnek és törődnek veled - mondta Seb.
-De nekem, így könnyebb. Nem kell éreznem azt az erős fájdalmat itt a mellkasomban - mutattam az említett testrészemre.
-Engedd, hogy had segítsek neked és a fájdalmadon enyhítsek egy kicsit - nyújtotta felém a kezét Seb.
-Ugye végig mellettem leszel? - kérdeztem meg félve.
-Persze, ameddig neked szükséged van rám én mindig itt leszek. Tudod mit, jövőhéten gyere el a futamra és nézz meg engem a boxunkból. Sőt ha gondolod mindent megmutatok neked - mosolyogott rám. Ahogy ránéztem mosolygós, kedves arcára nekem is mosolyoghatnékom támadt nekem is.
-Rendben legyen. De nem lesz baj, hogy engem fogsz pesztrálni az egész verseny hétvége alatt? - érdeklődtem tőle.
-Dehogy, amúgy meg ilyeneken te ne aggódj - ölelt meg Sebi.
-Olyan jó, hogy itt vagy nekem te. - motyogtam a vállába.
-Hé gerlepár Rómeónak ideje haza mennie - lépett be a konyhába Tommi.
-Tommi, te nem vagy normális. Sebi és köztem nincsen semmi csak baráti kapcsolat - magyaráztam, majd kimentem a nappaliba, ahol még mindig Su nézte a tv-ét.
-Su, szeretnék bocsánatot kérni az előbbi viselkedésem miatt - szólaltam meg előtte állva.
-Sebastian nem tudom, hogy mit mondtál neki, de bevállt - ölelgetett engem Su boldogan.
-Semmit nem  csináltam vele. Ha nem találkoznánk jövőhéten szerdán itt vagyok érted olyan tizenegy körül. - mondta nekem Sebastian.
-Okés. Addig is vigyázz magadra. Sziasztok - ölelgettem meg őket, majd bementem a szobámba és álomra hajtottam a fejem.

Másnap reggel fitten és kipihenten ébredtem. Gyorsan kimentem a konyhába és főztem magamnak egy reggeli kávét, majd elővettem a táskámból a cigimet, és kimentem az erkélyre. Miután kellően felébredtem elmentem és felöltöztem, majd az ideiglenes munka helyemre mentem. Egy kis kávézóban dolgozom, mint eladó és pincér egyben. Mivel a délelőttös műszakban ketten dolgozunk, így nem kellett sietnem, mert a társam nyitotta a kávézót. Mikor odaértem felvettem magamra a kötényt, Maggie és én vártuk a vendégeket.
-Szerinted sokan lesznek majd ma? - kérdezte meg tőlem Magg.
-Nem tudom, passz. Ha az előző napi forgalmat nézzük akkor lesznek egy páran - feleltem. Így délelőtt nem igazán szoktak sokan lenni, inkább az ebédszünetben nagy a forgalmunk.

Hamar eltelt a munka idő. Már csak azt vettem észre, hogy mehetek haza. Mikor haza értem, senki nem volt itthon, de nem is bántam, így legalább elsüllyedhettem a gyászomban. Olyan délután négy körül összeszedtem magam, majd elindultam az edzésre. Ahogy leparkoltam a csarnoknál feltűnt, hogy vagy hét luxus sport kocsi parkol a parkolóban. Elgondolkodva sétáltam be az épületbe. Mivel nem találtam semmi furcsát, bementem és átöltöztem, utána pedig kimentem a csarnok elé elszívi egy szál cigit.
-Egy sportolónak nem lenne szabad dohányoznia - hallottam meg magam mögött egy ismeretlen férfi hangot.
-A leggyengébb cigit szívom. - fordultam felé.
-Nekem mindegy, te tudod. Ne én mentem - felelte a férfi egy váll rándítás kíséretében, majd bement a csarnokba.
Pont a cigit nyomtam el amikor befutott barátnőm Sebivel az oldalán.
-Sziasztok - öleltem meg őket.
-Szia - ölelt vissza Sebi nagy mosollyal  az arcán.
-Becky te megint cigiztél? - kért számon Su.
-Ugyan Su, tudod, hogy nem szívok erős cigit és egy doboz elég szinte egy hétre - mondtam neki, majd elindultam be a csarnokba.
-Héé, csajszi várj már. Nem akartalak megbántani, csak nem szeretem azt hogy cigizel. - állított meg Su.
-Jó oké, én bocsi. De most ingerlékeny vagyok bizonyos okból kifolyólag - kértem barátnőmtől bocsánatot. Aki legvágta, hogy mi a helyzet.
-Gyertek menjünk - nyitottam ki az ajtót. Su felment a lelátókhoz, míg Sebi velem tartott az öltözők felé.
-Na én mentem a pályára, majd találkozunk - nyomtam puszit az arcára, majd felmentem a pályára és neki láttam bemelegíteni.
Közben a csajok is csatlakoztak hozzám.
-Becca te nem tudod, hogy mi ez a sok sport a kocsi a csarnok előtt? - kérdezte tőlem Tina.
-Gőzöm nincs, de az biztos, hogy az edző keze van a dologban - épp hogy ezt kimondtam megérkezett az edző Mark.
-Lányok egy fontos bejelenteni valóm van. Bernie Eclesstone megkeresett engem, hogy mi lenne, ha a pilóták is beszállnának a kézibe egy edzés erejéig, hogy bevezessük őket a kézilabda szépségeibe.  Én persze egyből igent mondtam - vigyorgott ránk Mark.
-Hát ez remek - duzzogtam látványosan.
-Becca plussz két kör. Lányok nektek csak hat kör bemelegítő futás - mondta ellent mondást nem tűrően az edző.
Kelletlenül álltunk neki a feladatnak. Mire befejeztem a futást a fiúk is megérkeztek a pályára. A futás után minden porcikánkat bemelegítettük, majd Mark neki látott beosztani a csapatot.
-Kyra megy a túlsó kapuba, Amy a másikba. Becca szélső ezen a tér félen. Becca te leszel az egyik csapat kapitány, a másik pedig legyen Tina - szólalt meg Mark, majd csend telepedett ránk.
-Akkor legyen velem Kyra mint kapus, Ana, Léna és ennyi - törtem meg a beált csendet.
Tinahoz is beállt a többi lány, majd várakozóan néztünk  Mark-ra.
-Szóval nézzük csak, Tinahoz megy Alonso és.... Lewis meg mondjuk Nico. Míg Beccaékhoz megy Mark, Jenson és Sebastian. Egyenlőre így - csapta össze a tenyereit Mark, majd elővette a sípját és a kezembe dobta a labdát. Ez annyit tett, hogy mi kezdtük el az edzést.

-Gyerünk lányok mehet a húzás, utána kettő jobb - kiabálta Ana. Nagyon jól sikerült a figura, de mikor Léna lepasszolta Marknak  a labdát, ő nem lőtte rá, hanem átpasszolta nekem. Így én egy elég kiszorított helyzetből kellet elvállalnom a lövést. Mivel Tina tudta a gyenge pontomat, egyből kibillentett az egyensúlyomból, emiatt egy nagyot csattantam a földön, de viszont gól lett.
De mivel úgy voltam vele, hogy kibírom az edzés végéig, így felpattantam és futottam tovább. A fiúk meg csak néztek rám.

Az edzés nagyon jó hangulatban telt, mindenki nagyon jól belejött a játékba. Mikor Mark lefújta az edzést, mi lányok leültünk egy körbe és lenyújtottunk. Sebi leült mellém és a szemeit rajtam legeltette.
-Lányok nagyon büszke vagyok rátok. Becca nagyon ajánlom, hogy vigyázz arra, hogy nehogy lesérülj a meccs előtt, úgy ahogy Tinanak is ajánlom ezt figyelmébe. - nézett minket szúrós szemekkel Mark.
-Ugyan Mark tudod, hogy mindig vigyázunk magunkra. Egy két ficam még nem a világ vége - magyarázta neki Tina.
-Persze, ezért van bekötve a bokátok és a vállatokon is ezért van rögzítő nem? Mert annyira vigyáztok magatokra - korholt meg minket.
-Ugyan, nem tehetünk arról, hogy ráugrottunk valaki lábára, meg hogy kiszedték a vállunkat a helyéről, miközben csináltuk a cselt - védtem meg magunkat.
-Nyugi van Baba - nyugtatott Mark.
-Na ha nincs más akkor én mennék is, mert még millió meg egy dolgom van. Ugyanis nekem még tanulnom kell az egyetemre is. Mivel holnap megyek be az órákra - álltam fel.
-Nem nincs más,mehetsz nyugodtan. Szia Baba, majd holnap után találkozunk a kondi teremben - búcsúzott Mark.

Gyorsan bementem az öltözőbe, majd lekapkodtam a cuccokat magamról és beálltam a tus alá, majd mikor rendbe tettem magam összepakoltam a széthagyott holmijaimat a táskámba. Ahogy kiértem a csarnok elé, gyorsan rágyújtottam, miközben nézelődtem. Ahogy ott álltam, valaki hirtelen befogta a szemem. Az idegen kezének a tapintása kicsit durvább volt mint egy finom női kéz, így kizárásos alapon valamelyik pilóta lehetett az. Aztán a szél felém fújta a bódító illatát és már egyből tudtam, hogy ki áll mögöttem.
-Csak nem Sebi vagy? - kérdeztem meg mosolyogva.
-Honnan tudtad, hogy én vagyok - lépett velem szembe.
-Ez maradjon titok - néztem rá titokzatosan.
-Egyszer úgy is kiszedem belőled valahogy - fogadkozott Basti.
-Csak rajta - mosolyogtam rá, majd elnyomtam a cigit és a kocsim felé indultam.
-Becca valamelyik délután eltudnál jönni velem a parkba sétálni? - kérdezte meg halkan.
-Hmm, lássuk csak. .... Persze, ráérek. Add ide a telód - mondtam neki. Sebi értetlenkedve nyújtotta felém a készüléket. Gyorsan belepötyögtem a számom, majd visszaadtam neki a telefont.
-Ezen a számon elérhető vagyok. Na mentem haza, tanulni. Szia Basti, majd talizunk - nyomtam egy gyors puszit az arcára, majd pirosló fejjel ültem be a kocsimba és elhajtottam.