2. fejezet

Meghoztam a második fejezetet. Kicsit későn, de most volt időm befejezni ezt a részt. Következő fejivel próbálok, majd sietni :)) Jó olvasását és remélem, hogy tetszeni fog ez a rész. Puszi :D

2. fejezet

(Sebestian szemsz.)
Két haverommal elmegyünk bulizni és a buli keretein belül bemutatom nekik a gyerek kori barátomat Susie-t.
-Szia Su. Milyen jól nézel ki - dicsértem meg a kis klubba belépő lányt.
-Szia Sebas, de jó téged újra látni - öleltük meg egymást.
-Su had mutassam be neked a haverjaimat: Tommit és Martint. Fiúk ő itt Susie. - mutattam be őket egymásnak.
Elmeséltük egymásnak, hogy kivel mi történt az évek alatt. Mondta Su, hogy egy rendes lánnyal lakik együtt aki kézizik.
-Mond csak a lakótársad csinál valami mást is a kézilabda mellett? - érdeklődött Tommi.
-Hát mos kezdte szeptemberben az egyetemet. Mondjuk a kéziért kap fizetést, de szeretne egy mérnöki diplomát, hogy eltudjon máshol is helyezkedni a sporton kívül. - magyarázta lelkesen Su.
-Szép lány? - érdeklődött Martin.
-Nem is te lennél Martin, ha nem kérdezted volna meg ezt - csóváltam meg rosszallóan a fejem.
-Igen amúgy az, de ő ezt nem igazán ismeri be - felelte Su.
-Be kell mutatnod nekünk ezt a csajt - mondtam parancsolóan.
-Rendben, akkor induljunk. - állt fel Su az asztaltól.
-Hova? - értetlenkedtünk mind a hárman.
-Hát bemutatlak titeket Rebeccanak - válaszolta egyértelműnek szánt hangon.
-Jó menjünk. - keltünk fel mi is az asztaltól.
 Volt egy kis veszekedés azon, hogy kivezessen, de végül Martin és én hagytuk, hogy Su vezesse a kocsit, mert ő tudta, hogy merre kell menni. Olyan 15 perces út után megálltunk egy nagy épület előtt ahonnan lámpa fény szűrődött ki.
-Gyertek utánam - intett nekünk Su.
-Su hova viszel minket? - kérdeztem tőle kíváncsian.
-Majd meglátod - válaszolta titokzatosan.
Ahogy beléptünk az épület bejáratán, megcsapott az a jellegzetes torna terem illat.
-Mondjak egy viccet? - kérdezte meg Martin.
-Mondjad, ne kímélj - feleltem.
- A takarító nő miért veszélyesebb, mint a kígyó? Mert a kígyó az csak harap, míg a takarító nő Maris. - mondta fa arccal. Kicsit nehezen esett le a poén, de mikor leesett akkor nagyot koppant és hangosan felnevettem.
-Hallom leesett a poén - szólt hátra Su.
-Hát igen - vigyorogtam rá.
A szűk folyosóról egy tágas nézőtérre értünk, nagyban nézelődtem amikor feltűnt, hogy Su egy lányhoz megy oda. Gyorsan utánuk iramodtam én is.
-Hé Becca, tudtam hogy már itt vagy - kiáltott oda neki Su.
-Helló csajszi, nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar idejöttök - kiáltotta vissza és odajött hozzánk. Egy tapadós ujjatlan és nadrág volt rajta ami tökéletesen kiadta hibátlan alakját a lánynak.
-Becky had mutassam be a barátaimat. Egy világhírű sportoló Sebastian Vettel, Sebi edzője Tommi és Martin - mutatott be minket sorban Su.
-Sziasztok Becca Tompson. Remélem tetszeni fog az edzés - mosolygott ránk aranyosan.
-Tulajdonképpen, azért hoztam el őket, hogy lássák nem egy gyalog galopp az a sport - mondta Su.
-Értem, de nekem mennem kell, mert itt vannak a csajok és le kell hozni a cuccokat a szekrényekből - indult meg a lelátó aljához. Mikor elérte gyorsan minden nehézség nélkül átmászott a korláton, majd eltűnt.
-Nagyon szép - szólaltam meg.
-Én mondtam, de nekem nem hiszi el - vágta rá Su.
-Amúgy milyen edzésre is jöttünk? - érdeklődött Tommi. Tommi az nehezen oldódik fel mások társaságában, de ha sikerül neki akkor be nem áll a szája.
-Kézilabda edzésre - felelte készségesen Su. Közben kijöttek a lányok a pályára. Először futottak, majd 1 kg-os medicinekkel dobálóztak. Utána átváltottak sima labdákra, és elég megerőltető tempót diktálva indításokat gyakoroltak.
-Ez elég kemény - mondtam Tomminak.
-Hidd el Sebi a te edzéseid is vannak ilyen keméyek, csak neked nem tűnik fel - mondta Tommi megnyugtatóan.
-Ha te mondod Tommi, akkor elhiszem. - feleltem, közben a lányok lent a pályán elkezdtek játszani.
Hát elég durván ment a játék a saját csapat társaik közt. Mintha nem  is lennének barátnők. Miután vége lett az edzésnek Becky odajött hozzánk. Tisztára le volt izzadva és látszott rajta, hogy egy kicsit elfáradt.
-Hát ez nem volt semmi - szólaltam meg.
-Tudod van amikor még keményebb az edzés - villantott felém egy mosolyt. A mosolyától egy kicsit elábrándoztam, mert Tommi hangja térített vissza a jelenbe.
-Neked is ilyenre lenne szükséged Sebastian - bökött meg Tommi, mire elkapott a rémület, ami ki is ülhetett az arcomra.
-Akkor inkább betartom a nyúlkajás diétát, csak ilyen edzést ne - feleltem még mindig rémülten.
Persze senki nem vett komolyan, ezt az is bizonyítja, hogy Becca hangosan elkezdett nevetni. Még sokáig néztem volna, ahogy nevet, olyan szép lány: ábrándoztam el.
-Becky áruld el, hogy mit nevetsz, mert én is nevetni szeretnék - mondta kicsit durcásan Su.
-Ezek szerint nem láttad Seb arcát. Na mindegy, megyek letusolok. Megvártok? - kérdezett Becca minket.
-Persze, csak siess - egyezett bele Su.
-Köszi, imádlak, majd a csarnok előtt kint találkozunk - mondtam, majd elment az öltözők irányába.
Mi pedig kimentünk a csarnok elé és nyomtuk a hülyeségeket megállás nélkül. Közben Susie kocsijához mentünk.
-Jöhetne már. Sose tud sietni - morgolódott Su.
-Ugyan Su hagyd már - szólalt fel nyugtatóan Tommi.
-Jól van - felelte Su.
Nem sokra rá Becca tűnt fel a parkolóban, majd odajött hozzánk.
-Na kész is vagyok - mondta.
-Azt hittem, hogy már sose jössz ki - heccelte Becca-t Su.
-Alaposan le kellett fürdenem, meg utána nem találtam a másik bugyimat, amit elraktam. - felelte hevesen Becky.
Kisebb vita kerekedett azon, hogy ki hova üljön. De végül mi hárman fiúk hátul nyomorogtunk, míg Su vezetett és Becca az anyós ülésen terpeszkedett.
Mikor felértünk Su-ékhoz mozi estbe kezdtünk bele. Jobbnál jobb filmeket választottunk ki, de Becky így is elment lefeküdni. Mi pedig folytattuk filmezést. Közben megéheztünk és rendeltünk pizzát. Pont az egyik szeletbe haraptam volna bele, amikor megszólalt Tommi.
-Ha megeszed azt a szeletet plusz 1 km-t fogsz futni - mondta Tommi.
-Rendben. Nem tudod elvenni a kedvem ettől a pizzától, mert már régen ettem és most  nem fogom kihagyni - feleltem, majd beleharaptam a szeletbe.

Sajnos az este nem telt felhőtlenül ugyanis Rebecca egy kicsit összetört lelkileg és hát a szomorú hangulata ránk telepedett. Nagy bánatomra nem tudtam sokat segítnei neki, pedig akartam volna, de a gyász ellen nincs gyógyír.
Becca-val az egyik pillanatról a másikra történt valami, mert érzelem mentes lett és nem érdekelte semmi. Emiatt sikeresen összeveszett Su-val. Az egész vita úgy kezdődött, hogy Su beszélgetést kezdett a jégcsappá változott Rebecca-val.
-Minden rendben? - kérdezte meg Su.
-Miért ne lenne. Holnap megyek munkába, majd utána megyek edzésre. Lehet, hogy nem fogunk találkozni a holnapi nap folyamán - felelte Becky hidegen.
-Mit csináltál az igaz Rebecca-val? - érdeklődött cinikusan Su.
-Semmit, csak nekem így könnyebb és kész. Nem óhajtok ezen vitázni senkivel sem - mondta még nekünk, majd bement a konyhába.
-Utána megyek - álltam fel a kanapéról, ahol eddig csendben figyeltem az eseményeket.
-Becca, így csak eltaszítod magadtól azokat akik szeretnek és törődnek veled - mondtam neki komolyan.
 -De nekem, így könnyebb. Nem kell éreznem azt az erős fájdalmat itt a mellkasomban - mutatott az említett testrészére.
-Engedd, hogy had segítsek neked és a fájdalmadon enyhítsek egy kicsit - nyújtottam felé a kezem.
-Ugye végig mellettem leszel? - kérdezte meg félve.
-Persze, ameddig neked szükséged van rám én mindig itt leszek. Tudod mit, jövőhéten gyere el a futamra és nézz meg engem a boxunkból. Sőt ha gondolod mindent megmutatok neked - mosolyogtam rá, amit viszonzott is.
-Rendben legyen, de nem lesz baj, hogy engem fogsz pesztrálni az egész verseny hétvége alatt- kérdezte aranyosan,
-Dehogy, amúgy meg ilyeneken te ne aggódj - zártam Beccat az ölelésembe, olyan jó volt ott tartani őt a karjaim között.
-Olyan jó, hogy itt vagy nekem te - motyogta a vállamba Becky, majd még jobban az ölelésembe bújt. Sajnos ezt a pillanatot választotta Tommi, hogy belépjen a konyhába.
-Hé gerlepár Rómeónak ideje haza mennie - mondta Tommi, amikor belépett a helységbe. Becca kibontakozott az ölelésemből, majd Tommi elé állt.
-Tommi, te nem vagy normális. Sebi és köztem nincsen semmi csak baráti kapcsolat - magyarázta, majd kiment a nappaliba, mi meg Tommival mentünk utána.

/Eközben a nappaliban ez történt/
(Susie szemszög)

Becca egy elég rendesen kiakasztott a hülye viselkedésével. De viszonylag hamar sikerült lenyugodnom.
-Szerintetek nem furcsa az, hogy Becca és Sebi között ilyen gyorsan kialakult ez a kötődés? - kérdezte meg elgondolkodva Tommi.
-De és ez nagyon érdekes - szállt be a beszélgetésbe Martin is.
-Szerintem szerelem volt első látásra, csak egyikük se ismerte még be magának - mondtam én is, majd elkezdtünk terveket gyártani, hogy miként lehetne őket közelebb hozni egymáshoz. Jobbnál jobb ötleteink támadtak, de sajnos abba kellett hagyni a tervezgetést, mert Martinéknak indulniuk kellett.
-Na megyek szólok nekik, hogy idő van - állt fel a kanapéról Tommi.
-Rendben - feleltem.
Mikor kettesben maradtam Martinnal, egyből egymásra néztünk és elmélyedtünk egymás szemében.
-Su lenne kedved eljönni velem holnap vacsorázni? - kérdezte meg Martin.
-Persze nagyon szívesen. Ide adod a telód? - néztem rá kérdőn. Martin értetlen kedve nyújtotta át a készüléket nekem. Gyorsan belepötyögtem a számom a telefonba, majd visszanyújtottam neki.
-Ezen a számon elérhető vagyok a nap minden órájában - mondtam mosolyogva Martinnak.
-Rendben, akkor majd hívlak a továbbiak miatt. Jó volt veled újra találkozni. Na akkor majd holnap - felelte.
Pont megtudtuk beszélni a másnapi randinkat Martinnal, mert utána Tommi és a gerlepár kijöttek a konyhából.

/Sebastian szemszög/

Miután elköszöntünk Susie-éktól beültünk a kocsimba és a házam felé vettül az irányt. Mivel most hazai futam lesz sikerült megbeszélni Christiannal, hogy had legyek a saját házamban és ne kelljen szállodába mennem. Így spórolunk valamennyit, bár mondjuk nem mintha szükségünk lenne arra, hogy takarékoskodjunk.
A hazafelé vezető úton Tommi és Martin egyből letámadtak.
-Látom hamar túl tetted magad Hannan - jegyezte meg Martin.
-Milyen hamar, hiszen öt hónapja mentünk szét Hannah-val. - szólaltam meg felháborodva.
-És milyennek találod Rebeccat? - kérdezte Tommi.
-Egy nagyon rendes, aranyos, szép, okos és intelligens lánynak tűnik - válaszoltam.
-A kicsi német szerelmes - szólalt meg Martin.
-Ez nem igaz - kezdtem el tiltakozni hevesen.
-Ha még nem is vagy szerelmes, de tetszik neked Rebecca - mondta Tommi is mosolyogva, majd váltottak egy minden tudó pillantást Martinnal.
-Én nem tudom, hogy miről beszéltek. Rebecca és én csak barátok vagyunk, és nem is leszünk többek. Sajnos - suttogtam magam elé az utolsó szót.

Mikor haza értem, anya egyből elkezdett faggatni.
-Mesélj a Kis Susie még mindig olyan cserfes, mint volt? És bemutatott a barátnőjének? Tommi mit szólt a gyerekkori legjobb barátodhoz?? - tette fel egymás után anyukám a kérdéseket.
-Szóval: Su nem változott szinte semmit. Su barátnője Rebecca egy nagyon csinos sportoló lány, akit elhívtam a következő futamomra, hogy jobban megtudjam ismerni őt. Tommi egyből megkedvelte Susie-t, és Tommi, Martin meg Su már azon agyaltak, hogy hogyan hozzanak össze Becca-val. - válaszoltam sorban a kérdésekre. De anya leragadt annál, amikor megemlítettem Rebeccat.
-Mesélj, hogy nézki az a Rebecca nevű kislány - kérte tőlem anya mosolyogva.
-Ha ennyire szeretnéd. Szép barna szemei vannak, hát középig érő hullámos barna haja, az arca is nagyon szép és hála annak, hogy sportol tökéletes alakja van. Ott domborodik ahol kell - jegyeztem meg a végét halkan, de anya figyelmét nem kerülte el.
-Kis fiam - dorgált meg játékosan. - Minnél hamarabb szeretném megismerni ezt kis lányt. Miután vége a hétvégi futamodnak, gyertek el hozzánk - kezdett édesanyám szerevezkedni.
-Rendben, majd mondom neki, hogy meghívtad őt. Na megyek aludni, mert hulla vagyok. Szia anya, szép álmokat - nyomtam egy puszit az arcára és felmentem a szobámba. Gyorsan lefürödtem és befeküdtem pihe puha ágyamba, majd Becca igéző barna pillantásának a képével aludtam el.