3. fejezet

/Becca szemsz/

Alighogy hazaértem az edzésről fáradtan és a gondolataimba mélyedten rogytam le a kanapéra.
-Mesélj csajszi milyen volt az edzés? - ült le mellém Su.
-Nagyon jó volt, bár futnom kellett plusz köröket, de nem lényeg. Estem egy olyat, hogy úhhh - mondtam neki mosolyogva, erre Su csak megcsóválta a fejét.
-Nem tudom megérteni, hogy miért jó neked, ha összevereted magad, aztán meg büszkén mutogatod a sérüléseidet. De legalább gól lett a lövésed? - kérdezte meg reménykedve Su.
-Igen, olyan ficakot lőttem, hogy elég rendesen elcsodálkoztam saját magamon. Na jól van kiszedem a cuccom és berakom a mosógépbe, mert holnap utánra kelleni fog. Aztán meg majd a következő hét kedden megmérkőzünk az örök rivális csapattal a kupáért - álltam fel a kanapéról, majd a fürdőbe indultam a táskámmal együtt. Ott kipakoltam szennyest és elindítottam egy mosást, majd a szobámba mentem és lefeküdtem pihenni egy kicsit. Ugyanis még tanulnom kellett másnapra a suliba.
Szerencsére elég volt fél óra pihenés, és már álltam is neki a tervezésnek. Ugyanis egy egyszerű utcai kocsit kellett tervezni a saját ízlésünk alapján. Ez fel ér egy házi dolgozatnak is, így mindennél jobban törekedtem a pontosságra. Mikor végeztem a tervezéssel gyorsan átrajzoltam a körvonalakat és alaposan átvizsgáltam minden adatot, hogy pontos legyen.
-Huhh kész van - sóhajtottam fel és kimentem, hogy egyek valamit.
-Csajszi készülj ma este bulizni megyünk a kedvenc klubbunkba Sebastianékkal - mondta nekem Su miközben a tv-ben valamilyen kézi meccset nézett.
-Ki jászik? - kérdeztem meg és leültem mellé a kanapéra.
-Kiel és Barca - felelte, majd ismét felém fordult - Na akkor jössz?
-Sajnálom Su, de nem mehetek, mert nekem pihennem kell, ugyanis holnap jelenésem van az egyetemen. Le kell adnom a terveimet az álom autómmal kapcsolatban, utána meg edzés a válogatottal - hajtottam hátra a fejem és a halántékomat kezdtem el masszírozni.
-Nem sok ez így neked? - kíváncsiskodott Susie.
-Néha igen azt érzem, hogy sok. De aztán eszembe jutnak az álmaim amelyért küzdök és ez erőt ad ahhoz, hogy ne adjam fel. Azon gondolkodtam, hogy ott hagyom a kávéházi melót - feleltem halkan.
-Hogy mi??? Akkor hogyan fogod fizetni az egyetemet? - aggodalmaskodott Su.
-Su most komolyan, te jobban aggódsz miattam, mint a szüleim - mondtam egy mosoly kíséretében - Nyugi, kitudom, majd fizetni azt az utolsó félévemet, sőt még a lakbért is kitudom fizetni. - magyaráztam neki titokzatosan.
-Értem,de remélem, hogy nem fosztottál ki egy bankot sem - vigyorgott rám Su.
-De a sarki bankot raboltam ki még a múltkor, csak nem szóltak a rendőrségnek, mert meglettek fenyegetve, hogyha mernek szólni valakinek akkor a családjuk és  saját maguk látják meg a következményeket - feleltem tök komolyan.
-Te nem vagy normális, és ezt csak ilyen nyugodtan közlöd velem?! - kezdett el pánikolni Su.
-Su, nyugi. Csak hülyéskedtem, sose csinálnék ilyet - mosolyodtam el. - Amúgy a felnőtt válogatott meccsekért elég jelentős összegű fizetést kapok a szövetségtől - magyaráztam neki.
-Jaaa értem. Olyan hülye vagy - bokszolt bele a vállamba.
-Hééé nem ér a gyengébbet bántani - kiáltottam fel.
-Milyen gyengébbet?! Ki a sportoló, te vagy én? - kérdezte felháborodottan, de nem tudtam válaszolni, mert megszólalt a csengő.
-Ki lehet az ilyenkor délután? - álltam fel és az ajtóhoz mentem. Ahogy kinyitottam egy mosolygós társaság várakozott az ajtó előtt.
-Sziasztok, hát ti mi járatban erre? - kérdeztem őket, miközben szélesre tártam az ajtót, hogy be tudjanak jönni.
-Szia Becca, azért jöttünk, hogy majd együtt tudjunk innen menni a buliba - mondta Martin.
-Su itt vannak Martinék - kiabáltam el magam.
-Miért nem mentél be hozzá a szobába? - kérdezte meg Tommi.
-Azért, mert buli előtt kész élet veszély bemenni a szobájába. A ruhák csak úgy röpködnek ki a szekrényből és nem akarom, hogy maga alá temessen a ruha lavina - magyaráztam neki. Mikor befejeztem a mondandóm egy ütést éreztem a vállamon.
-Hééé, már mondtam, hogy ne bántsd a gyengébbet - néztem fel Su-ra ártatlan tekintettel.
-Én meg az előbb megkérdeztem tőled, hogy ki a sportoló te vagy én? - huppant le a fotelba Su.
-Hát én, de akkor is - kezdtem el nyávogni.
-Jajj Becca csak a nyávogós énedet ne hívd segítségül, mert attól a falra tudok mászni - kérte tőlem Su.
-Jó oké, na én eszek valamit. Valaki meleg szendvicset? - néztem körbe kérdőn.
-Én kérek. - szólalt meg Sebastian és Tommi egyszerre.
-Én is - mondta Martin.
-Én kérek, de ne várd, hogy segítsek neked - terpeszkedett el jobban a fotelban Su.
-Nem is vártam tőled segítséget Su. - indultam ki a konyhába, de valaki jött utánam.
A konyhában előszedtem mindent, ami kellhet a szendvicshez, majd a követőmre néztem.
-Sebastian hát te? - érdeklődtem el tőle.
-Hát nem vagyok valami nagy konyha tündér, de szívesen segítek neked - vakargatta zavartan Sebastian a tarkóját, ami mosolygásra késztetett.
-Ez édes tőled, tessék itt egy kés és vajazd meg a kenyereket. - adtam oda a kezébe a kést, majd én is neki láttam a szendvicsek gyártásához. Nevetgélve egymáson, táncoltunk a rádióból szóló zenére. Mikor már csak az utolsó szendvicsre vártunk, hogy megsüljön, fel csendült egy lassú szám.
-Felkérhetem a hölgyet egy táncra? - kérdezte meg Sebastian meghajolva előttem.
-Igen uram - helyeztem a kezem az övébe és elkezdtünk lassúzni.
-Olyan szépek a szemeid - hallottam meg Sebastian hangját, miközben a szemeimbe nézett.
-Köszönöm - pirultam el, majd lesütöttem a tekintetem. De Sebastian az állam alá helyezte a kezét és felemelte fejem, hogy a szemébe nézhessek. Elvesztem azokban a szép kék szemekben, amik most a megszokott színben játszott.
-Szeretem mikor elpirulsz, így még szebb vagy - bókolt nekem Basti.
-Seb miért csinálod ezt? - suttogtam.
-Azért mert... - de félbeszakította őt a szendvics sütő pittyegése és én kibontakoztam a karjai közül. Zavartan szedtem ki a tányérra a kaját, majd tálcára pakoltam a tányérokat és kivittem a nappaliba.
-Na éhes banda itt kaja - tettem le az asztalra a tálcát és a saját tányérommal a szobám felé indultam.
-Hova hova kisasszony? - kérdezte Su.
-Megyek pihenni, ugyanis holnap nekem suli - válaszoltam, majd folytattam az utam.
Becsaptam az ajtót magam után, majd a tervező asztalomhoz ültem és miközben ettem egy új képzeletbeli autót kezdtem el rajzolni. Mivel most nem érdekelt a pontosság, így elég hamar kész lett, majd kiszíneztem az ízlésem alapján. Mikor kész lett büszkén szemlélve raktam ki a parafa táblámra, majd magam elé vettem a laptopom és felmentem a kedvenc sportszereket áruló boltom oldalára. Mikor megláttam, vágyaim cipőjét elég elfogadható áron, rögtön rámentem a rendelésre. Aztán még rendeltem új térdvédőket, utána pedig felmentem a sport hírek oldalára. Mikor megnéztem a Forma 1 VB pontversenyállását, boldog mosollyal az arcomon mentem ki a többiekhez.
-Mi ez a vigyor csajszi - kérdezte meg Su.
-Sebastian miért nem mondtad, hogy te vezeted a pontversenyt? - kérdeztem meg őt.
-Nem azt mondtad, hogy pihensz? - kérdezte Su felhúzott szemöldökkel.
-De igen azt mondtam, csak miután kajáltam és rajzoltam bekapcsoltam a laptopom, hogy tudjak rendelni magamnak új cipőt és térdvédőt - magyaráztam, majd várakozóan néztem Sebasra.
-Azért nem mondtam, mert nem kérdezted - válaszolta Sebastian mosolyogva.
-Jogos - bólintottam egyet. - Na mentem is vissza. De ti nem mentek bulizni? - kérdeztem meg őket.
-Úgy döntöttünk, hogy nélküled nem megyünk sehova - felelte Su, és szomorúan nézett rám.
-Jajj Su ne nézz így rám. Kérlek - kérleltem Su-t, erre ő bevetette a boci szemeit is. - Na jó, húsz perc és kész vagyok. Milyen szín legyen? - érdeklődtem Suzie-tól.
-Legyen mondjuk piros, mert az olyan vad szín - mondta Su egyből.
-Rendben. Húsz perc és itt vagyok skacok - száguldottam be a szobámba és a fürdőszobámba. Gyorsan letusoltam, utána begöndörítettem a hajam, dobtam fel egy fekete csillámos sminket, majd utána felvettem a piros fehérneműimet és kimentem a szobába. Magamra vettem a ruhám és a cipőm, utána kerestem egy piros kis táskát és belepakoltam a szükséges cuccaimat. Mikor mindennel megvoltam kimentem a többiekhez a nappaliba, akik már szintén harci díszben feszítettek. Susie-n szintén piros miniruha és ugyan olyan cipő volt mint rajtam. A fiúk valami észbontóan festettek, pedig ők nem is voltak úgy kinyalva mint mi lányok.
-Na így jó leszek? - forogtam körbe előttük és várakozóan néztem rájuk.
-Hát csajszi, ha ma nem szedsz össze valami pénzes és helyes pasit magadnak, akkor valami komoly baj lehet a férfiakkal - szólalt meg először Su vigyorogva.
-Akkor tökéletes lesz - indultam el a bejárati ajtóhoz és a többiek sorban jöttek utánam.
A ház előtt álló fehér kocsi felé indultak a fiúk, amit Su és én értetlenül néztünk.
-Ha kocsival megyünk, akkor valamelyikünk nem fog inni. Ki az a merész aki ezt bevállalja? - adtam hangot az értetlenkedésemnek.
-Tommi mondta, hogy ő most nem szeretne inni, így majd ő lesz a sofőrünk - magyarázta Sebi és oda adta Tomminak a slusszkulcsot.
-Értjük - mondtam, majd Su és én beszálltunk hátra. A vezető ülésre beült Tommi, az anyós ülésen foglalt helyet Martin és Sebastian pedig mellém ült be, így én ültem a középen.
-Hát Becca szerintem most elég lájtosan fogunk bulizni - jegyezte meg halkan Su.
-Mondasz valamit. Nem kéne beégni a fiúk előtt a részegségben elő jövő őszinteségi rohamunkkal - helyeseltem én is.
-Miről pusmognak itt a hölgyek mellettem - kíváncsiskodott Sebi.
-Semmiről - vágtuk rá egyszerre Su-val.
-Gyanúsak vagytok ti nekem - nézett ránk a visszapillantó tükörből Tommi.
-Szívemből szóltál - felelte Basti vidáman.
A lassú forgalom miatt tíz perc alatt értünk a klubba, ami előtt nagyon hosszú sor kígyózott.
-Hogy akartok ti itt bejutni? - érdeklődött Martin, aki Su kezét szorongatta. "Hoppá miről maradtam én le, pedig csak néhány percre maradtak kettesben, akkor majd jó alaposan ki kell faggatnom Su a történtekről." - kezdett el pörögni az agyam, majd válaszoltam Martin kérdésére.
-Kedves Martin, mikor megnyitott ez hely azóta Su és én idejárunk bulizni és kiengedni a gőzt egy húzós hétvége után, így már törzs vendégek vagyunk akik nevei fel vannak írva a listára. - magyaráztam Martinnak, közben a kidobó fiúhoz értünk.
-Helló Fred - köszöntem neki mosolyogva.
-Helló Becca és Su. Milyen dögösek vagytok ma is, tudjátok ha bármi gond lenne, csak szóljatok és már ki is penderítem azt aki titeket bánt - mondta Fred.
-Köszi Fred, te vagy a legjobb - villantottam rá egy aranyos mosolyt és bementünk a klubba.

A klubban már ment buli, de még nem volt olyan nagy tömeg, mint szokott lenni. Egyből egy eldugott sarokban lévő bokszhoz mentünk ahova leültek a többik.
-Becca te nem ülsz le? - kérdezte Tommi.
-Nem még nem. Először hozok inni valamit, majd csak utána ülök le. Mit isztok? - néztem körbe a társaságon.
-Én a szokásosat kérem, úgy ahogy szoktuk. - felelte Su. Utána Martinra néztem.
-Én rád bízom magam - válaszolta és Sebi meg Tommi is követték a példáját.
-Nem a legjobb rám bízni magatokat fiúk. Nyugi Tommi neked valami alkohol menteset kérek - nyugtattam meg Tommit, majd a pulthoz mentem.
-Szia Eric lesz 8 feles Jäger, meg egy alkohol mentes sex on the beach koktél - mondtam neki.
-Tálcára rakjam őket? - kérdezte Eric, mire bólintottam egyet. Mikor minden a tálcán sorakozott a pultos fiúhoz fordultam.
-Eric írd a számlámhoz. Köszi - mondtam neki, majd megfogtam a tálcát a bokszunkhoz mentem vele.
-Tessék itt vannak az italok - tettem le mindenki elé a két-két felest. -Tommi ezt külön neked kértem, mondjuk egy kicsit csajos, de akkor hirtelen csak ez jutott eszembe - raktam le Tommi elé a koktélos poharat.
-Köszi - nézett rám hálásan.
-Akkor Egészségünkre - hallottam meg Su hangját és utána koccintottunk, majd lehúztuk a Jägert.
-Mi ez? - kérdezte Sebi fintorgó arccal.
-Jägermaister, miért nem finom? Ha nem ízlik nem baj, majd megiszom helyetted - rántottam egyet a vállamon.
-Finom csak erős - magyarázta Martin is hasonló ábrázattal, mint Sebi.
-Értem, akkor most hogy mindent tisztáztunk csúszhat lefelé a második is - szólalt meg Su.
-Igazad van Su. - vettem a kezembe a poharat. Mikor mindenki készen állt arra, hogy megigya koccintásra emeltem a kis feles poharat. - Isten Isten - mondtam, majd lehúztam az italt.
-Na most én megyek - állt fel Su.
-Tudod azt hozd amit másodjára szoktunk inni - mosolyogtam rá ravaszul.
-Rendben Becca - viszonozta mosolyom, majd az üres poharakkal megrakott tálcát visszavitte a pulthoz.
-Szerintem én most már nem fogok inni - hallottam meg Martin hangját.
-A kicsi Martinkának betett a két feles - kezdtem el gügyögni.
-Nem tett be csak nem szeretem az erős piákat - kezdett el védekezni.
-Aha persze. Nem szégyen ha ez a kettő mér betett neked - vigyorogtam rá.
-Mondtam, hogy nem tett be - vágta rá Martin.
-Jól van békén hagylak. De megsúgom neked és a többieknek, hogy ennél már csak erősebb italokra számítsatok - hajoltam közelebb a fiúkhoz.
-Na már itt is vagyok - tette le az asztalra Su a teli tálcát.
A harmadik kör után kezdtem azt érezni, hogy most egy kicsit elég lesz.
-Su gyere táncolni - hívtam barátnőmet. Felmentünk a tánctérre, ami nem völt tömve, de nem is bántuk, hogy nem kell nyomorogni.
-Adjunk nekik egy kis műsort - nézett rám ördögi vigyorral Su. Helyeslően bólintottam egyet, majd összesimultunk és úgy táncoltunk tovább. Egyre jobban belejöttünk és már semmi nem érdekelt minket csak az, hogy a zene ritmusa vezessen minket. A harmadik áttáncolt szám után visszamentünk a fiúkhoz akik tátott szájjal nézték még mindig a táncteret.
-Su igyunk még - szólalt meg.
-Okés igyunk, de mit? - kérdezte tőlem.
-Mondjuk legyen vodka, az is finom főleg ha jó fajta - válaszoltam.
-Oké, akkor megyek és hozok mindenkinek, meg Tomminak egy másik koktélt - állt fel az asztaltól Su és eltűnt az időközben felszaporodott tömegben.
-Ti még birtok egyenesen menni? - kérdezte csodálkozva Tommi.
-Szerinted miért mentünk el táncolni? - tettem fel a költői kérdést, amire Martin válaszolt is.
-Azért, hogy minket kikészítsetek - mondta Martin, Sebi pedig helyeslően bólogatott mellette.
-Ha ti mondjátok, de következőleg Sebastian nem úszod meg hogy táncolj velem - mutattam Sebire, majd mellkason böktem.
Az este folyamán e legtöbbet Sebivel táncoltam. Őrület, hogy az a srác hogy tud táncolni. Teljesen összesimulva mozogtunk zene ritmusára. Közben néha csók közeli helyzetekbe kerültünk, de egyikünk se támadta le a másikat. Majd mielőtt még mentünk volna haza, még gyors elmentünk Bastival táncolni egyet. Ahogy táncoltunk megfordultam az ölelésében és a fenekemet az ágyékának nyomtam, majd egyre jobban izgatva őt táncoltam neki. Majd egyszercsak Sei megfordított az ölelésben és a fenekemnél fogva magához húzott.
-Érzed, hogy mit műveltél velem - nyomta az ölemnek a feszülő férfiasságát.
-Igen érzem - nyeltem egy nagyot, és elakartam húzódni az arcától, de nem engedte. Kérdőn néztem Sebastianra, aki csak elmosolyodott és végül megcsókolt.
Mikor elváltunk egymástól mind a kettőnk arcán egy ezer wattos vigyor virított. Ezek után összeszedtük a többieket és hazamentünk. A fiúk nálunk maradtak estére, én pedig beállítottam az ébresztőmet reggel hétre, hogy betudjak menni az egyetemre.

Másnap reggel hiányos öltözetben ébredtem az ébresztő órára. Mikor szétnéztem a szobában megállapodott Sebastianon a szemem, aki mellettem foglalt helyet az ágyban. Ahogy jobban szem ügyre vettem a szobát feltűnt, hogy csak a ruháink vannak szétdobálva és a fehérneműinkben vagyunk. Egy megkönnyebbült sóhaj szakadt fel a mellkasomból, majd kómásan összeszedelőzkdtem és bevonultam a fürdőszobába. Mikor sikerült rendbe tennem magam, kimentem, hogy igyak egy kávét. De sajnos még a kávé se segített, hogy éberebb legyek. A szobában próbáltam csendesen összeszedni a sulis cuccaimat, de nem igazán jártam sikerrel, ugyanis Basti felébredt.
-Hova mész? - kérdezte tőlem álmosan.
-Megyek az egyetemre, hogy leadjam a beadandómat - mutattam fel a nagy papír tekercset, amit beleraktam a tartójába.
-Értem, remélem, hogy  ma eljössz velem a szüleimhez. - ült fel az ágyban és nézett rám kérlelőn.
-Oké, rendben elmegyek. De ez így nem ér, mert reggel kócosan még ellenálhatatlanabb vagy - csúszott ki a számon, mire elégremdesen elpirultam. - Na jól van, olyan dél fele érek haza, ha gondolod várj meg itt nálunk - hadartam el, majd kislisszoltam a szobából.
Magamra vettem a kedvenc magasszárú sport cipőmet és a kedvenc dzsekim, majd a kocsikulccsal a kezemben a garázsba mentem.

Időben érkeztem be az előadó terembe, majd az előadás után a professzor úr beszedte a terveinket. Utána volt egy szabad órám, azon átnéztem a következő óra anyagát. Hulla fáradtan estem haza pontban délben. Sebi pedig ott volt nálunk, és egy kedves mosollyal fogadott, amitől nekem  is jobb hangulatom lett. Mondtam Sebastiannak, hogy adjon öt percet, hogy felfrissítsem magam és hogy cseréljek pólót, meg nadrágot. Viszont nem akartam magam nagyon kicsípni így sportosra vettem a figurát és maradtam a magasítottszárú sport cipőmnél. Mikor kész lettem, kikértem Sebastian véleményét.
-Szerinted így jó leszek? - kérdeztem meg őt és körbeforogtam.
-Tökéletes - válaszolta teljesen őszintén.
-Akkor jó. Csak még egy perc. Írok egy cetlit Su-nak - mentem át a konyhába. Miután végeztem mindennel beültünk Basti kocsijába és a szülői házhoz hajtottunk. Ahogy kiszálltunk a járműből, a ház bejárati ajtaja kinyitódott és egy olyan 12-13 éves kisfiú szalad ki rajta, aki Sebastian nyakába vetette magát. Ez a jelenet mosolygásra késztetett és eszembe juttatta az én testvéremet, akit sajnos már évek óta nem láttam. Emiatt egy kósza könnycsepp jelent meg a szememben, amit próbáltam eltüntetni, de Sebastian figyelmét nem kerülte el és kérdőn nézett rám.
-Jól vagyok, minden rendben - suttogtam, majd a felém nyújtott kezét elfogadva besétáltunk a házba, azon belül is a nappaliba, ahol rengeteg kíváncsi szem pár tekintett rám.