7. fejezet
És végre megérkezett a 7. fejezet :)
Jó olvasást hozzá. Puszi :*
(Becca szemszöge)
Az edzésre szokásomhoz híven elsőként érkeztem meg. Mindent előszedtem ami kellhet, majd elmentem átöltözni. Mikor végeztem mindennel, neki láttam bemelegíteni.
-Szis Baba – köszöntek a többiek.
-Sziasztok csajok. Siessetek nem sokára itt lesz Mark – épp hogy ezt kimondtam meghallottuk Mark hangját.
-Minden késő után plussz egy kör. Nem tűröm a komolytalanságot emberek. Tudjátok, hogy holnap elég fontos meccset játszunk. Kicsit komolyabb hozzá állast kellene mutatni – kiabálta Mark a folyosón. Az egész folyosó tőle zenget.
-Nyugi, már itt is vagyunk. Nem kell egyből kiabálni – csitítottam Markot. Mivel mindenki időben beért így szerencsére nem kellett plusz kört futni. Ennek ellenére elég keményen meghajtott bennünket Mark.
Edzés után fáradtan mentem haza, ahol Su és Martin ültek a tv előtt.
-Sziasztok megjöttem – léptem be a nappaliba.
-Szia. Most megy a szabadedzés. – újságolta Martin.
-Jól van. Én megyek pihenek, mert aztán jönnek anyáék és ki kell mennem értük a reptérre. Puszi – mondtam nekik, majd bementem a szobámba és ledőltem az ágyra. Gyorsan állítottam ébresztőt, majd engedtem egyre nehezedő pilláimnak és elnyomott az álom.
A telefonom hangjára keltem, de nem az ébresztő zenéje szólt, hanem a csengőhangom.
-Halló – vettem fel a telefont.
-Szia kicsim – hallottam mag Sebastian hangját.
-Szia szívem – köszöntem bele.
-Felébresztettelek? – kérdezte aggódóan Sebi.
-Igen, de nem baj, úgy is keltem volna fel nem olyan soká, mert ki kell mennem anyáékért a reptérre – nyugtattam, közben felültem az ágyban, hogy jobban magamhoz térjek.
-De akkor nem is zavarlak, pihenj tovább nyugodtan – hadarta gyorsan.
-De Sebastian nem baj. Inkább mondjad mit szerettél volna? – kérdeztem meg tőle gyorsan mielőtt rám nyomta volna a telefont.
-Csak annyit, hogy már most nagyon hiányzol, és alig várom, hogy újra találkozzunk – válaszolta.
-Nekem is nagyon hiányzol már. Szeretlek –reagáltam erre az őszinte megnyilvánulására.
-Én is szeretlek téged nagyon. De most nekem mennem kell. Majd beszélünk még kedvesem. Szia, puszi, szeretlek – köszönt el tőlem Sebi.
-Rendben szívem. Szia, puszi. Én is szeretlek – nyomtam ki a telefont és boldog mosollyal arcomon mentem ki a szobából.
-Tán csak nem a szívszerelmeddel beszéltél? – kérdezte hatalmas nagy mindentudó vigyorral az arcán Su.
-De bizony vele. Na de nekem mennem kell anyáékért. Majd jövünk. Addig is jók legyetek. Sziasztok. Ja és ha lehet akkor maradjon egyben a ház –néztem rájuk huncut mosollyal az arcomon és vettem magamhoz a slusszkulcsot és már ott sem voltam. Kicsit késve indultam el, így a megengedetnél gyorsabban hajtottam, de időben kiértem a reptérre.
A reptéren már vártak engem.
-Sziasztok, sokat vártatok – pusziltam körbe őket.
-Szia kis lányom, nem vártunk sokat. Olyan jó, hogy végre látlak – mondta nekem anya, könnyes szemmel.
-Nekem is jó, hogy újra látlak benneteket – feleltem neki én is könnybe lábadt szemmel. – Gyertek menjünk. Biztos kifárasztott az út benneteket. Először menjünk hozzám, aztán majd megyünk tovább, ha lesz kedvetek – mondtam nekik és közben elindultam a parkoló felé, ahol megálltam az autóval.
-Hova akarsz menni Becky – kíváncsiskodott tesóm.
-Nyugi, majd idővel megtudod kicsi Dani – mondtam neki sejtelmesen.
-Anya ne lepődj meg, de otthon van Su és a barátja Martin. És nekem is el kell mondanom valamit.
-Mit kéne elmondanod? – kérdezte elkomorodva anya.
-Nem olyan komoly dologról van szó, de azért komoly dolog az is – próbáltam nyugtatni anyát, de nem igazán jött össze.
-Jajj gyerekem ne kelljen már mindent harapófogóval kiszedni belőled, mondjad már –teremtett le.
-Jó oké mondom már. Szóval nekem is van barátom, még hozzá elég komolyan is gondoljuk ezt a kapcsolatot. De ne gondolj házasságra és gyerekre, egyenlőre még nem ennyire komoly, de ha ne talántán mégis becsúszna egy gyerek, akkor se lennénk megijedve – mondtam neki halál nyugodtan.
-Látom végre benőtt a fejed lágya, és ki is az a szerencsés fiú aki így elcsavarta a fejed? – érdeklődött.
-Hát elmondom neked, de majd ha kettesben leszünk. Dani-nak még egy kicsit legyen meglepetés – kacsintottam rá és beültünk a kocsiba és hazafelé vettük az irányt.
A kocsiban a kellemes és megnyugtató csend uralkodott, mivel anya a tájban gyönyörködött, Dani pedig elaludt a hátsó ülésen.
Gyorsan leparkoltam a garázs előtt és óvatosan kivettem az én szemem fényét a kis Dani-t. Aki tulajdonképpen nem is olyan kicsi már, mert már az ősszel megy suliba.
-Jajj kicsim ébrezd fel nyugodtan, biztos nehéz már – szólalt meg anya a csomagokkal a kezében.
-Anya hagyjad a csomagokat, majd megkérjük Martint, hogy hozza be ezeket – mutattam a 3 nagy bőröndre.
-Jó oké. – egyezett bele egy nagy sóhajjal az én drága édesanyám J
Ahogy beléptünk a házba Su jött ki hatalmas mosollyal az arcán.
-Szia Vic – ölelte meg anyát, tesóm feje búbjára meg nyomott egy lágy puszit. Gyorsan felvittem tesómat a szobába és gondosan betakargattam utána résnyire nyitva hagytam az ajtót és elindultam halkan a többiekhez, akik a nappaliban foglaltak helyet.
-Anya azt még nem mondtam, de ne nagyon pakoljatok ki – kértem őt, mire furcsán kezdett el méregetni.
-Miért is?? – kérdezte számonkérően.
-Nyugi anya. Csak megígértem a barátomnak aki a híres autóversenyző Sebastian Vettel, hogy a hétvégén elmegyek megnézni őt, de mivel ti jöttetek azt mondta, menjünk nyugodtan mindannyian – hadartam el egy szuszra.
-Hát de nem ezt beszéltük meg. De jól van legyen. Ráadásul a tesód imádja azt a sportot – mosolyodott el anya a mondat végére.
-Sajnálom anya, de mikor megígértem neki, hogy elmegyek a futamra, akkor még nem tudtam, h jöttök. Utána hívtál fel, és tudod, hogy nem szeretem megszegni az ígéretem – magyarázkodtam anyának.
-Tudom kicsim, tudom – sóhajtott egyet. – Na de akkor én is megyek rendbe szedem magam. aztán meg elmehetünk az állatkertbe ahogy terveztük.
Fel is állt majd a vendég szoba felé vette az irányt ahova Martin bevitte a bőröndöket.
-Nem igen repes az örömtől anyukád – jegyezte meg Su.
-Jajj ne is mond. Ez így nem lesz jó, de nem tudok két felé szakadni, pedig nagyon jó lenne – sóhajtottam egyet szomorúan, majd egy mosolyt varázsolva az arcomra mentem be a szobámba, ahol még édesen aludt az én szemem fénye Daniel.
-Dani kicsim ébresztő – simogattam meg neki az arcát, mire morcosan fújtatott egyet. – Na hát szabad ilyet?? – kérdeztem tőle mire elkezdtem puszilgatni,aztán meg belefújtam a nyakába, mire hangos nevetésben tört ki a kis öcsém.
Addig addig csikiztük egymást míg már a nevetéstől nem kaptunk levegőt és fegyverszünetet kellett kötni.
-Na gyere Dani, megyünk lefürdünk. Aztán meg irány az állatkert – tereltem a fürdőm felé.
-Állatkertbe megyünk. De jó – ugrándozott ki örömében a szobábol. – Anya Becky azt mondta, hogy megyünk ma az állatkertbe. Tényleg megyünk??
-Igen fiacskám tényleg megyünk – hallottam anya mosolygós hangját a szoba felől.
Közben a fürdőszobában megengedtem a kádba a vizet, majd nyomtam egy kis habfürdőt a vízbe amitől jó habos lett. Mikor már félig volt a kád, kimentem a nappaliba a kis lurkóért, mert közben ott mesélt valamit nagy átéléssel Su-nak és Martinnak.
-Na gyere te kis rosszcsont, kész a vized - kaptam fel a földről ahol ült.
-Na de még nem fejeztem be a mesélést – kezdett el ficánkolni a kezemben, hogy tegyem le.
-Sajnálhatod ha itt maradsz, mert akkor lemaradsz a búvárkodásról amit szerveztem neked a kádban. Szuper jó habok vannak most – mondtam neki sajnálkozóan, majd elindultam vissza a szobámba.
-Várj meg, várj meg – kiabált utánam.
Mikor utolért gyorsan felkaptam és bevittem a fürdőszobába. Majd szépen egyedül segítség nélkül levetkőzött, majd beleültettem a kádba.
-Várj hozok neked valamit – mondtam neki és kimentem a szobámba. Gyorsan megkerestem az úszó szemüvegem és a kis műanyag állatokat amiket még régebben vettem neki.
-Csukd be a szemed és majd csak akkor nyisd ki amikor szólok – szólaltam meg a z ajtó előtt.
-Oké – válaszolta.
Mikor beléptem láttam, h csukva van a szeme, ahogy kértem, így a kis műanyag állat figurákat beleszórtam a vízbe.
-Kinyithatod. –mondtam neki.
-Mit csináltál?? - kérdezte kíváncsian.
-Majd megtudod, ha evvel itt szétnézel a víz alatt – feleltem titokzatosan, közben pedig a kis fejére raktam az úszószemüveget. Csillogó szemmel vetette magát a víz alá, majd boldogan mutogatta, h miket búvárkodott ki. Mikor mindent kiszedett a kád „mélyéről”, gyorsan lefürdettem, majd kiszedtem őt a kádból és gyorsan szárazra töröltem. A kis haját átszárítottam hajszárítóval, majd felöltöztettem és lementünk együtt a nappaliba.
-Na akkor mehetünk?? – kérdeztem anyát ahogy leértünk Danival a nappaliba.
-Igen indulhatunk – mondta anya kicsit kimérten. Nagyot sóhajtva vettem fel a cipőm és fejcsóválva mentem ki a kocsihoz, ahol anyáék már türelmetlenül vártak.
Dani a lelkesen ecsetelte, hogy minden állatot megakar nézni és mindent le akar fényképezni. Anya rosszallóan csitítgatta, de engem nem zavart testvérem csacsogása. Hiába nem vagyunk édes testvérek csak fél testcérek mégis nagyon szeretem őt. Nem értem, hogy anya miért neveli ennyire szigorúan, hogy szinte nincs neki semmi megengedve.
Egy jó negyed órás kocsiút után megérkeztünk a hatalmas nagy állatkertbe. Szerencsére nem áll hosszú sor a pénztárnál így hamar bejutottunk az állatokhoz. Dani nagy lelkesedéssel rángatott oda minden állathoz és kellett egy közös képet csinálni az állattal. A zsiráfot a kezünkből etettük és nagyon muris volt ahogy a hosszú nyelvével leszedte a tenyerünkről az eleséget. Dani gyöngyöző kacagását lehetett hallani csak ahogy élvezi, hogy az összes Zsiráf az ő kegyeiért versenyez. Miután megunta kistesóm a zsiráfokat tovább haladtunk.
Az egész délutánunk az állatkertben telt, de nagyon jól éreztük magunkat. Rengetek fotót csináltunk ami megörökítette ezt a csodás és boldog napot.
Fáradtan léptünk be a ház ajtaján, majd ettünk valami gyors vacsit aztán elköszöntem anyáéktól és mondtam nekik hogy holnap a meccs után indulunk a reptérre, h időben odaérjunk Sebastianhoz. Ruhástól dőltem be az ágyba. Már majdnem elaludtam mikor zenélésbe kezdett a telefonom. Csukott szemmel tapogatózva kerestem a telefonom, és amikor megtaláltam még mindig csukott szemmel vettem és szóltam bele.
-Igen tessék.
-Szia kicsim, Sebi vagyok. Aludtál már?? – kérdezte egyből. Ahogy meghallottam szerelmem hangját egyből felélénkültem és boldogan meséltem el neki a ma napot.
-Jajj olyan boldog vagyok – fejeztem be a mesélést kedvesemnek, aki kedvesen hallgatta a lelkes beszámolómat.
-Holnap anyáék ott lesznek a meccseden és remélem, h azért te is eltudsz majd jönni megnézni engem - mondta nekem Sebi reménykedve.
-Hát anya nem repes , h neki is mennie kell. De hát mondtam neki, hogy megígértem neked, hogy ott leszek és szurkolok neked. De nem baj, hogy őket is viszem magammal ?? – kérdeztem meg félve őt.
-Jajj te kis dinka, de hogy baj. Legalább megismerem őket. Akkor foglalok nekik szobát a szállodában ahol a csapat is megszállt, hogy egy helyen legyünk. Te pedig majd jössz hozzám. Ha nem tudok kimenni elétek a reptérre akkor Tommit kiküldöm, hogy majd a szállodába vigyen titeket – magyarázta nagy átéléssel Sebi.
-Sebastian nem kell, hogy a pénzed ránk költsed. – kezdtem el akadékoskodni.
-Figyelj kicsim. A csapat fizeti az én vendégeimnek is a szállást, így nem kell aggódnod. Jó ?? – kérdezte.
-Jó, de ezt majd még megbeszéljük. Anyukádékat meg majd a bejáratnál várom, de majd mondjad nekik, hogy időben érkezzenek. Na de tegyük le, mert neked is és nekem is nagy nap lesz a holnapi nap. – kezdtem el elköszönni Sebitől.
-Jól van kicsim. Akkor majd holnap találkozunk. Szia, álmodj szépeket, jó éjszakát. Puszi, szeretlek – mondta nekem.
-Jó éjszakát neked is szívem. Puszi, én is szeretlek – köszöntem el tőle én is, majd leraktuk a telefont.
Ezután a beszélgetés után még összeraktam a holnapi cuccomat, majd megnéztem, hogy mi kell a jövőhétre a suliba. Sajnos el kell vinnem a hétvégén a futamra az autó tervem, mert hétfőn be kell adni és még nincs kész.
Mikor mindent összekészítettem, bebújtam az ágyamba és hosszas forgolódás után elaludtam. Másnap reggel izgatottan keltem fel.
Jó olvasást hozzá. Puszi :*
(Becca szemszöge)
Az edzésre szokásomhoz híven elsőként érkeztem meg. Mindent előszedtem ami kellhet, majd elmentem átöltözni. Mikor végeztem mindennel, neki láttam bemelegíteni.
-Szis Baba – köszöntek a többiek.
-Sziasztok csajok. Siessetek nem sokára itt lesz Mark – épp hogy ezt kimondtam meghallottuk Mark hangját.
-Minden késő után plussz egy kör. Nem tűröm a komolytalanságot emberek. Tudjátok, hogy holnap elég fontos meccset játszunk. Kicsit komolyabb hozzá állast kellene mutatni – kiabálta Mark a folyosón. Az egész folyosó tőle zenget.
-Nyugi, már itt is vagyunk. Nem kell egyből kiabálni – csitítottam Markot. Mivel mindenki időben beért így szerencsére nem kellett plusz kört futni. Ennek ellenére elég keményen meghajtott bennünket Mark.
Edzés után fáradtan mentem haza, ahol Su és Martin ültek a tv előtt.
-Sziasztok megjöttem – léptem be a nappaliba.
-Szia. Most megy a szabadedzés. – újságolta Martin.
-Jól van. Én megyek pihenek, mert aztán jönnek anyáék és ki kell mennem értük a reptérre. Puszi – mondtam nekik, majd bementem a szobámba és ledőltem az ágyra. Gyorsan állítottam ébresztőt, majd engedtem egyre nehezedő pilláimnak és elnyomott az álom.
A telefonom hangjára keltem, de nem az ébresztő zenéje szólt, hanem a csengőhangom.
-Halló – vettem fel a telefont.
-Szia kicsim – hallottam mag Sebastian hangját.
-Szia szívem – köszöntem bele.
-Felébresztettelek? – kérdezte aggódóan Sebi.
-Igen, de nem baj, úgy is keltem volna fel nem olyan soká, mert ki kell mennem anyáékért a reptérre – nyugtattam, közben felültem az ágyban, hogy jobban magamhoz térjek.
-De akkor nem is zavarlak, pihenj tovább nyugodtan – hadarta gyorsan.
-De Sebastian nem baj. Inkább mondjad mit szerettél volna? – kérdeztem meg tőle gyorsan mielőtt rám nyomta volna a telefont.
-Csak annyit, hogy már most nagyon hiányzol, és alig várom, hogy újra találkozzunk – válaszolta.
-Nekem is nagyon hiányzol már. Szeretlek –reagáltam erre az őszinte megnyilvánulására.
-Én is szeretlek téged nagyon. De most nekem mennem kell. Majd beszélünk még kedvesem. Szia, puszi, szeretlek – köszönt el tőlem Sebi.
-Rendben szívem. Szia, puszi. Én is szeretlek – nyomtam ki a telefont és boldog mosollyal arcomon mentem ki a szobából.
-Tán csak nem a szívszerelmeddel beszéltél? – kérdezte hatalmas nagy mindentudó vigyorral az arcán Su.
-De bizony vele. Na de nekem mennem kell anyáékért. Majd jövünk. Addig is jók legyetek. Sziasztok. Ja és ha lehet akkor maradjon egyben a ház –néztem rájuk huncut mosollyal az arcomon és vettem magamhoz a slusszkulcsot és már ott sem voltam. Kicsit késve indultam el, így a megengedetnél gyorsabban hajtottam, de időben kiértem a reptérre.
A reptéren már vártak engem.
-Sziasztok, sokat vártatok – pusziltam körbe őket.
-Szia kis lányom, nem vártunk sokat. Olyan jó, hogy végre látlak – mondta nekem anya, könnyes szemmel.
-Nekem is jó, hogy újra látlak benneteket – feleltem neki én is könnybe lábadt szemmel. – Gyertek menjünk. Biztos kifárasztott az út benneteket. Először menjünk hozzám, aztán majd megyünk tovább, ha lesz kedvetek – mondtam nekik és közben elindultam a parkoló felé, ahol megálltam az autóval.
-Hova akarsz menni Becky – kíváncsiskodott tesóm.
-Nyugi, majd idővel megtudod kicsi Dani – mondtam neki sejtelmesen.
-Anya ne lepődj meg, de otthon van Su és a barátja Martin. És nekem is el kell mondanom valamit.
-Mit kéne elmondanod? – kérdezte elkomorodva anya.
-Nem olyan komoly dologról van szó, de azért komoly dolog az is – próbáltam nyugtatni anyát, de nem igazán jött össze.
-Jajj gyerekem ne kelljen már mindent harapófogóval kiszedni belőled, mondjad már –teremtett le.
-Jó oké mondom már. Szóval nekem is van barátom, még hozzá elég komolyan is gondoljuk ezt a kapcsolatot. De ne gondolj házasságra és gyerekre, egyenlőre még nem ennyire komoly, de ha ne talántán mégis becsúszna egy gyerek, akkor se lennénk megijedve – mondtam neki halál nyugodtan.
-Látom végre benőtt a fejed lágya, és ki is az a szerencsés fiú aki így elcsavarta a fejed? – érdeklődött.
-Hát elmondom neked, de majd ha kettesben leszünk. Dani-nak még egy kicsit legyen meglepetés – kacsintottam rá és beültünk a kocsiba és hazafelé vettük az irányt.
A kocsiban a kellemes és megnyugtató csend uralkodott, mivel anya a tájban gyönyörködött, Dani pedig elaludt a hátsó ülésen.
Gyorsan leparkoltam a garázs előtt és óvatosan kivettem az én szemem fényét a kis Dani-t. Aki tulajdonképpen nem is olyan kicsi már, mert már az ősszel megy suliba.
-Jajj kicsim ébrezd fel nyugodtan, biztos nehéz már – szólalt meg anya a csomagokkal a kezében.
-Anya hagyjad a csomagokat, majd megkérjük Martint, hogy hozza be ezeket – mutattam a 3 nagy bőröndre.
-Jó oké. – egyezett bele egy nagy sóhajjal az én drága édesanyám J
Ahogy beléptünk a házba Su jött ki hatalmas mosollyal az arcán.
-Szia Vic – ölelte meg anyát, tesóm feje búbjára meg nyomott egy lágy puszit. Gyorsan felvittem tesómat a szobába és gondosan betakargattam utána résnyire nyitva hagytam az ajtót és elindultam halkan a többiekhez, akik a nappaliban foglaltak helyet.
-Anya azt még nem mondtam, de ne nagyon pakoljatok ki – kértem őt, mire furcsán kezdett el méregetni.
-Miért is?? – kérdezte számonkérően.
-Nyugi anya. Csak megígértem a barátomnak aki a híres autóversenyző Sebastian Vettel, hogy a hétvégén elmegyek megnézni őt, de mivel ti jöttetek azt mondta, menjünk nyugodtan mindannyian – hadartam el egy szuszra.
-Hát de nem ezt beszéltük meg. De jól van legyen. Ráadásul a tesód imádja azt a sportot – mosolyodott el anya a mondat végére.
-Sajnálom anya, de mikor megígértem neki, hogy elmegyek a futamra, akkor még nem tudtam, h jöttök. Utána hívtál fel, és tudod, hogy nem szeretem megszegni az ígéretem – magyarázkodtam anyának.
-Tudom kicsim, tudom – sóhajtott egyet. – Na de akkor én is megyek rendbe szedem magam. aztán meg elmehetünk az állatkertbe ahogy terveztük.
Fel is állt majd a vendég szoba felé vette az irányt ahova Martin bevitte a bőröndöket.
-Nem igen repes az örömtől anyukád – jegyezte meg Su.
-Jajj ne is mond. Ez így nem lesz jó, de nem tudok két felé szakadni, pedig nagyon jó lenne – sóhajtottam egyet szomorúan, majd egy mosolyt varázsolva az arcomra mentem be a szobámba, ahol még édesen aludt az én szemem fénye Daniel.
-Dani kicsim ébresztő – simogattam meg neki az arcát, mire morcosan fújtatott egyet. – Na hát szabad ilyet?? – kérdeztem tőle mire elkezdtem puszilgatni,aztán meg belefújtam a nyakába, mire hangos nevetésben tört ki a kis öcsém.
Addig addig csikiztük egymást míg már a nevetéstől nem kaptunk levegőt és fegyverszünetet kellett kötni.
-Na gyere Dani, megyünk lefürdünk. Aztán meg irány az állatkert – tereltem a fürdőm felé.
-Állatkertbe megyünk. De jó – ugrándozott ki örömében a szobábol. – Anya Becky azt mondta, hogy megyünk ma az állatkertbe. Tényleg megyünk??
-Igen fiacskám tényleg megyünk – hallottam anya mosolygós hangját a szoba felől.
Közben a fürdőszobában megengedtem a kádba a vizet, majd nyomtam egy kis habfürdőt a vízbe amitől jó habos lett. Mikor már félig volt a kád, kimentem a nappaliba a kis lurkóért, mert közben ott mesélt valamit nagy átéléssel Su-nak és Martinnak.
-Na gyere te kis rosszcsont, kész a vized - kaptam fel a földről ahol ült.
-Na de még nem fejeztem be a mesélést – kezdett el ficánkolni a kezemben, hogy tegyem le.
-Sajnálhatod ha itt maradsz, mert akkor lemaradsz a búvárkodásról amit szerveztem neked a kádban. Szuper jó habok vannak most – mondtam neki sajnálkozóan, majd elindultam vissza a szobámba.
-Várj meg, várj meg – kiabált utánam.
Mikor utolért gyorsan felkaptam és bevittem a fürdőszobába. Majd szépen egyedül segítség nélkül levetkőzött, majd beleültettem a kádba.
-Várj hozok neked valamit – mondtam neki és kimentem a szobámba. Gyorsan megkerestem az úszó szemüvegem és a kis műanyag állatokat amiket még régebben vettem neki.
-Csukd be a szemed és majd csak akkor nyisd ki amikor szólok – szólaltam meg a z ajtó előtt.
-Oké – válaszolta.
Mikor beléptem láttam, h csukva van a szeme, ahogy kértem, így a kis műanyag állat figurákat beleszórtam a vízbe.
-Kinyithatod. –mondtam neki.
-Mit csináltál?? - kérdezte kíváncsian.
-Majd megtudod, ha evvel itt szétnézel a víz alatt – feleltem titokzatosan, közben pedig a kis fejére raktam az úszószemüveget. Csillogó szemmel vetette magát a víz alá, majd boldogan mutogatta, h miket búvárkodott ki. Mikor mindent kiszedett a kád „mélyéről”, gyorsan lefürdettem, majd kiszedtem őt a kádból és gyorsan szárazra töröltem. A kis haját átszárítottam hajszárítóval, majd felöltöztettem és lementünk együtt a nappaliba.
-Na akkor mehetünk?? – kérdeztem anyát ahogy leértünk Danival a nappaliba.
-Igen indulhatunk – mondta anya kicsit kimérten. Nagyot sóhajtva vettem fel a cipőm és fejcsóválva mentem ki a kocsihoz, ahol anyáék már türelmetlenül vártak.
Dani a lelkesen ecsetelte, hogy minden állatot megakar nézni és mindent le akar fényképezni. Anya rosszallóan csitítgatta, de engem nem zavart testvérem csacsogása. Hiába nem vagyunk édes testvérek csak fél testcérek mégis nagyon szeretem őt. Nem értem, hogy anya miért neveli ennyire szigorúan, hogy szinte nincs neki semmi megengedve.
Egy jó negyed órás kocsiút után megérkeztünk a hatalmas nagy állatkertbe. Szerencsére nem áll hosszú sor a pénztárnál így hamar bejutottunk az állatokhoz. Dani nagy lelkesedéssel rángatott oda minden állathoz és kellett egy közös képet csinálni az állattal. A zsiráfot a kezünkből etettük és nagyon muris volt ahogy a hosszú nyelvével leszedte a tenyerünkről az eleséget. Dani gyöngyöző kacagását lehetett hallani csak ahogy élvezi, hogy az összes Zsiráf az ő kegyeiért versenyez. Miután megunta kistesóm a zsiráfokat tovább haladtunk.
Az egész délutánunk az állatkertben telt, de nagyon jól éreztük magunkat. Rengetek fotót csináltunk ami megörökítette ezt a csodás és boldog napot.
Fáradtan léptünk be a ház ajtaján, majd ettünk valami gyors vacsit aztán elköszöntem anyáéktól és mondtam nekik hogy holnap a meccs után indulunk a reptérre, h időben odaérjunk Sebastianhoz. Ruhástól dőltem be az ágyba. Már majdnem elaludtam mikor zenélésbe kezdett a telefonom. Csukott szemmel tapogatózva kerestem a telefonom, és amikor megtaláltam még mindig csukott szemmel vettem és szóltam bele.
-Igen tessék.
-Szia kicsim, Sebi vagyok. Aludtál már?? – kérdezte egyből. Ahogy meghallottam szerelmem hangját egyből felélénkültem és boldogan meséltem el neki a ma napot.
-Jajj olyan boldog vagyok – fejeztem be a mesélést kedvesemnek, aki kedvesen hallgatta a lelkes beszámolómat.
-Holnap anyáék ott lesznek a meccseden és remélem, h azért te is eltudsz majd jönni megnézni engem - mondta nekem Sebi reménykedve.
-Hát anya nem repes , h neki is mennie kell. De hát mondtam neki, hogy megígértem neked, hogy ott leszek és szurkolok neked. De nem baj, hogy őket is viszem magammal ?? – kérdeztem meg félve őt.
-Jajj te kis dinka, de hogy baj. Legalább megismerem őket. Akkor foglalok nekik szobát a szállodában ahol a csapat is megszállt, hogy egy helyen legyünk. Te pedig majd jössz hozzám. Ha nem tudok kimenni elétek a reptérre akkor Tommit kiküldöm, hogy majd a szállodába vigyen titeket – magyarázta nagy átéléssel Sebi.
-Sebastian nem kell, hogy a pénzed ránk költsed. – kezdtem el akadékoskodni.
-Figyelj kicsim. A csapat fizeti az én vendégeimnek is a szállást, így nem kell aggódnod. Jó ?? – kérdezte.
-Jó, de ezt majd még megbeszéljük. Anyukádékat meg majd a bejáratnál várom, de majd mondjad nekik, hogy időben érkezzenek. Na de tegyük le, mert neked is és nekem is nagy nap lesz a holnapi nap. – kezdtem el elköszönni Sebitől.
-Jól van kicsim. Akkor majd holnap találkozunk. Szia, álmodj szépeket, jó éjszakát. Puszi, szeretlek – mondta nekem.
-Jó éjszakát neked is szívem. Puszi, én is szeretlek – köszöntem el tőle én is, majd leraktuk a telefont.
Ezután a beszélgetés után még összeraktam a holnapi cuccomat, majd megnéztem, hogy mi kell a jövőhétre a suliba. Sajnos el kell vinnem a hétvégén a futamra az autó tervem, mert hétfőn be kell adni és még nincs kész.
Mikor mindent összekészítettem, bebújtam az ágyamba és hosszas forgolódás után elaludtam. Másnap reggel izgatottan keltem fel.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése