10. fejezet
/Rebecca szemszöge/
-Nagyon büszke vagyok rád – mondtam neki, miközben letett.
-Még bármi lehet, ez még csak idő mérő. De köszönöm, hogy így gondolod – nézett rám Sebi, és elindultunk a pihenője felé.
Ahogy beértünk kulcsra zárta az ajtót, majd nekem esett és hevesen falta az ajkaimat, amiket én is olyan hevességgel viszonoztam, mint ő.
-Elmegyek letusolok. Utána innen folytatjuk kicsim – vált el Sebastian tőlem.
-Nekem jobb ötletem van – mondtam neki huncutul, és újra megcsókoltam. Kölcsönösen vetkőztettük a másikat, vágytól izzott a levegő a szobában. Együtt mentünk és álltunk be a tus alá, ahol átadtuk magunkat az élvezetnek. Kicsit nehéz volt a fájós vállam miatt kapaszkodnom, de nem érdekelt, hisz mindennél jobban kívántam az engem csókoló férfit. Hangos sóhajokkal és nyögésekkel hajszoltuk a kielégülés felé a másikat, ami hamar el is ért bennünket. Megkellett hogy tartson, mert a lábaim elgyengültek és nem bírtam volna megállni rajtuk. Ezek után gyorsan lemosdattuk egymást, majd a tus alól kiszállva boldogságtól és a kielégüléstől pirosló arccal néztem Sebastianra.
-Nyerd meg nekem a futamot szívem, és még jobb meglepetésben lesz részed akkor este – súgtam, majd gyorsan felöltöztem. Épp a hajamat fontam be, mert vizes lett és így legalább nem állt hülyén, mikor megláttam a nyakam a tükörben.
-Megnyerem neked a futamot. Várom már az estét – lépett be a fürdő szobába Sebi, már félig felöltözve.
-Sebastian, ezt hogy fogom eltakarni?? – fordultam felé, kicsit bosszúsan.
-Hoppá, ne haragudj kicsim, de elragadott a hév. Majd szerzek egy red bull-os kendőt és azt majd a nyakadba kötöd. – Ment ki a szobából, én pedig addig míg vártam őt magamra kaptam a ruháimat, és a vállrögzítőmet.
Nem telt el 5 perc és már Sebastian vissza is ért.
-Itt is vagyok. Tessék – nyújtotta oda nekem a kis sálat. – Nagyon haragszol?? – jött be utánam a fürdőbe.
-Nem, nem haragszok. Csak kellemetlen lenne így kimenni mindenki elé, főleg anyukádékhoz – fordultam vele szemben, majd lábujjhegyre állva megcsókoltam őt. –Szeretlek – mondtam neki, miután elváltunk egymástól.
-Én is szeretlek – válaszolta. – Gyere menjünk együnk vmit – fogta meg a kezem, és az étterem rész felé mentünk.
Könnyen megtaláltuk anyáékat, hisz szinte csak ők voltak bent a helységben. Ahogy megérkeztünk az anyák mindentudóan néztek minket és a nyakam. El is pirultam, mert tudtam, hogy tudják, hogy mit csináltunk nem olyan rég Sebastiannal.
-Sziasztok – köszöntünk és leültünk hozzájuk.
-Sziasztok kedveseim. Azt hittem sose jöttök már ide hozzánk – mondta Heikke.
-De már itt vagyunk. Csak még Sebastian letusolt és én pedig megvártam – meséltem nekik el félig az igazságot pirosló arccal.
-Becky nekem adod a kendőd?? – kérdezte Dani az öcsikém.
-Hát Dani majd szerzünk neked is egyet, de ezt Sebastiantól kaptam. – kedztem el neki magyarázni kétségbe esetten, hogy nehogy le kelljen vennem.
-Kis fiam ne piszkáld a nővéred, az az övé, majd te is kapsz egyet, ne aggódj – mondta anya neki. Hálásan néztem fel rá, majd mikor láttam, hogy rosszallóan néz rám anya, pirosló arccal hajtottam le a fejem.
Sajnos hamar elrepült az ebéd idő és Sebastiannak mennie kellett ki a pályára. Még gyors adtam neki egy bukó puszit, majd útjára engedtem és a többiekhez mentem, hogy együtt nézzük meg a futamot. Szerencsére rajt cél győzelmet aratott az én drágám, minden nehézség nélkül. Nem volt egy izgalmas futam, de mi így is élveztük. Anyaék és a Vettel család visszamentek a szállodába, én pedig Sebi pihenőjébe mentem, hogy megvárjam a bajnokom. Elfeküdtem a kanapén ami a szobában volt és a telefonom kezdtem el nyomkodni. Azon is pedig felnéztem a közösségi oldalaimra, hogy nem keresett-e valaki. Su vagy 10 üzenetet írt nekem mér, hogy meséljek, mert látott minket együtt Sebivel a tv-ben. Nagyban pötyögtem neki vissza a választ és a bocsánat kérést, mivel nem írtam még neki, mikor egy nagy ajtócsapódással megérkezett egy ideges Sebastian. Gyorsan befejeztem amit írtam, majd Sebastiannak szenteltem minden figyelmemet.
-Mi a baj szívem?? – kérdeztem tőle óvatosan.
-Mit érdekel ez téged? – vetette oda fog hegyről. Elképedve néztem rá, mert még sose beszélt még így velem. Majd mikor felocsúdtam egyből visszavágtam neki.
-Állítsd le magad nagyon gyorsan. Nem azért vagyok itt, hogy a hisztid hallgassam. Ha valami kiborított vagy nem tetszik akkor mond el nekem, mert a párod vagyok. – mondtam neki én is mérgesen.
-Nem tartozik rád. Menj el – mondta nekem, majd elvonult a fürdőbe, hogy rendbe tegye magát. Leforrázva álltam a szobában, mikor Tommi belépett.
-Mi a baj?? – jött oda hozzám.
-Kérdezd meg azt az idiótát. Mond meg neki, hogy ne keressen egy darabig. Ha valami baja van velem akkor mondja el és ne ezt csinálja velem. Egy darabid te se keress. Gondolkodnom kell, mert úgy gondolom, hogy nem ezt érdemlem tőle – mondtam Tomminak halkan, majd kiindultam a szobából. De Tommi elkapta a karom és megállított.
-Nem értek ezzel egyet. De menj. Vidd a kocsim, majd Sebastiannal visszamegyek – Nyomta a kezembe a kocsija kulcsát.
-Köszi. Ja és mi már nem leszünk itt mire ti visszaértek. Szia Tommi és vigyázz rá – kértem őt könnyes szemmel és mindent magam mögött hagytam. A közlelekedési szabályokra fittyet hányva hajtottam vissza a hotelbe. Közben foglaltam telefonon 3 repülő jegyet haza, hogy ne kelljen még azzal is bajlódni. Ahogy beléptem a szállodába lent a hallban volt az egész kis csapat, akik mikor megláttak egyből odajöttek hozzám.
-Anya fogd Danit és pakoljatok, mert még ma megyünk haza. – mondtam anyának aki kérdezés nélkül ment Danival az egyik lifthez. –Heike nagyon örülök, hogy megismerhettelek titeket, fantasztikus családotok van. Azért néha beszéljünk – öleltem meg őket sorban, majd én is felemtem anyáék után a szobába.
Gyorsan hívtam taxit és a cuccaimat beleszórtam a bőröndömbe.
-Kis lányom mi a baj?? – kérdezte anya.
-Sebastian, ez a baj. Jajj anya, ha hallottad volna, hogy hogyan beszélt velem – mondtam neki suttogva, mert a sírás szorította a torkom.
-De biztos nem akarta. Miért nem várjuk meg? – védta anya őt.
-Nem akarok vele beszélni. Menjünk jó? – könyörögtem.
-Rendben kicsim. De nekünk is mennünk kell holnap haza. Megleszel egyedül?? – aggodalmaskodott már a liftben anya.
-Igen megleszek, de nem leszek egyedül, hisz Susie velem lesz – feleltem neki. Ahogy kinyílt a lift ajtó, gyorsan a recepcióhoz mentem, majd leadtam a szoba kulcsot és megkérdeztem, hogy megérkezett-e már a taxi amit rendeltettem. Szerencsére megérkezett és kint várt a hotel előtt. Sietősen bepakoltuk a bőröndöket az autóba és ahogy indult el az autó akkor jelent meg Sebastian a hotel előtt. Nem tudtam, hogy látott-e vagy nem, de tudtam, hogy Tommi elmondta neki, hogy megyek még ma haza.
Szerencsére a reptéren hamar sikerült becsekkolni, és még nem is kellett sokat várni a gép indulásáig. Épp a beszállást kezdtük meg mikor a nevem hallottam meg. Mikor visszafordultam egy kétségbe esett Sebastian rohant felém.
-Oda megyek, mindjárt jövök. Ti szálljatok fel nyugodtan – néztem anyára komolyan.
-Rendben van kicsim, de siess – mosolygott rám.
Oda mentem a kordonhoz ami elválasztott minket.
-Mit akarsz? – kérdeztem tőle kicsit sem kedvesen.
-Ne menj el. Nem akarlak elveszíteni, de eldurrant az agyam, mert mindenki rólad beszélt, meg hogy mennyire meghúznának, meg ilyenek. Ne haragudj. Hülye voltam tudom. Ígérem legközelebb elmondom, hogy mi a baj. Mikor Tommi mondta, hogy itt hagytál akkor jöttem rá, hogy mekkora egy barom vagyok – mondta nekem és közben egy-két könnycsepp kicsordult a szeméből.
-Rendben van Sebi. De ez nagyon rosszul esett és nekem idő kell, hogy megértsem, hogy miért csináltad ezt. Szeretlek ezt ne felejtsd el – öleltem meg, majd elindultam, hogy felszálljak én is.
-Én is szeretlek és küzdeni fogok érted – kiabálta utánam.
Nehéz volt megállni, hogy ne menjek vissza hozzá és csókoljam meg. De muszáj volt, mert tudtam, hogyha ezen nem lépek túl akkor mindig egy örök vita forrás lesz ez kettőnk között.
Anya nem kérdezett semmit, csak magához ölelt és hagyta hagy sírjam ki magam. Szegény kicsi Dani még nem értette, hogy most miért nem maradtunk ott a többiekkel, meg hogy én miért vagyok ilyen szomorú. Anya egy kicsit szépítve elmondta neki, hogy Sebastian megbántott és így mi inkább haza megyünk. Többet nem hallottam, mert elaludhattam mivel anya simogatására ébredtem fel, hogy nem sokára leszállunk.
Mivel kocsival mentünk ki a reptérre, így nem kellett taxit fogni. Bepakoltuk a cuccokat a kocsiba, majd hazaindultunk. Mikor beléptünk a házba Su kikerekedett szemekkel nézett minket, hogy mi mit keresünk itthon.
-Mi történt?? – jött be utánam a szobába.
-Egy bunkó volt velem. Nem is tudtam, hogy tud ilyen is lenni. Az a legrosszabb, hogy ok nélkül volt olyan elutasító velem. – meséltem el neki röviden, hogy mi volt.
-Esküszöm megverem, ha ide meri tolni a képét – ölelt magához jó szorosan. Ezek után még beszélgettünk, meséltem neki, hogy milyen volt meg minden, majd neki mennie kellett, mert randija volt Martinnal. Először el se akart menni, de elküldtem, hogy menjen, hisz meg leszek nélküle. Főztem magamnak egy nyugtató teát, majd a szobámba mentem és neki láttam a beadandóm befejezésének. Mivel több autót kell tervezni, így neki láttam egy újabbnak. Imádtam autókat tervezni, mivel elterelte minden gondomról a gondolataimat és csak a terveim és azok megvalósítása járt a fejemben. A csengő hangjára ocsúdtam fel, mivel valaki ráfeküdt a csengőre és az folyamatosan berreget.
-Megyek már – kiabáltam ki, hogy aki az ajtó előtt áll tudja, hogy megy valaki az ajtó elé. Mérgesen néztem ki a kukucskáló nyíláson, hogy megnézzem ki az. Sebastian volt az egy nagy csokor rózsával.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése